Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök:
13 nem gyengébb, sőt, kevesebb feladatot jobban lát majd el. Tudom, ez nem lesz könnyű, időt és kitartást követel. Megkezdjük 2004ben, és foly tatjuk a következő években. De megéri: ha olcsóbban tudjuk működtetni az államot, a helyi és országos intézményeket, akkor kevesebb adót kell majd fizetni, és tényleg több levegőhöz jutnak a vállalkozások, abból pedig több munkahely lesz, és több jövedelem jut a családoknak is. Ahogy az előbb említettem, és ahogy itt az előbb önök látták, mától foglalja el hivatalát a köztársaság új pénzügyminisztere. Nos, én jól tudom, kétszer kipróbáltam, nem lesz könnyű dolga. Ez mindig afféle kötéltánc, amihez ráadásul kötélidegek kellenek - Draskovics Tibor. Összesen, a decemberi döntéssel együtt, az adókiesést is számolva 185 milliárd forint takarékossági programmal alapozzuk meg a gazdaságpolitikai fordulatot. A takarékosság, tisztelt Ház, nem öncél és nem szitokszó, ha tetszik, igazi polgári erény. (Taps az MSZP soraiban.) Ha belegondolunk, melyikünk családjában ne fordult volna elő, hogy vásárláskor túlbecsültük a lehetőségeinket, és a pénztárnál derült ki, kevesebb a nálunk lévő pénz, mint amennyi áru a kosárba kerü lt (Moraj és derültség a Fidesz soraiban. - Demeter Ervin: Mikor volt ilyen?) - nem vittük el. Ami most lesz, amit most fog tenni a kormány, nem más, mint hogy ez a csomag egy tízezer forintos csomagból 185 forintnyi értéket visszatesz a polcra. Elődeink m ásként jártak el, hölgyeim és uraim: rejtve maradt 900 milliárd forint túlköltekezés, amiről nem szóltak. Irdatlanul sok pénz, hölgyeim, uraim! Talán hibáztunk, hogy ezt nem mondtuk el hamarabb. Nem tettük, és most sem kívánok hosszan elidőzni a meghaladot t múltnál. Mert a lényeg az: ránk maradt a hiány csökkentésének nehéz és igen kemény feladata. Megtesszük, persze, nem örömmel, de minden erőnket összeszedve, és a konfliktusokat is vállalva. Tudom, az elhatározott takarékosság sok konfliktussal jár, sok j ogos igény marad kielégítetlen, és lehetőséget ad majd számos felelőtlen nyilatkozatra is. Mégis vállaljuk minisztereimmel együtt, mert ezzel a kormány a kiegyensúlyozottan fejlődő ország, a jövő esélyeit javítja, mert a modern Magyarország ezt kívánja. Ez t az esélyt elveszteni nem hagyom. Elhatározásaink nyomán szaporodnak már a kedvező jelek. Ha hosszabb lehetőségem lenne szólni, akkor erről beszélhetnék. (Moraj a Fidesz soraiban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Azt gondolom, hogy mód lesz rá, képvis előtársaim, tisztelt hölgyeim és uraim, mód lesz rá, hogy meghallják azt, hogy e téren mik történtek. Én azonban azt gondolom, hogy a kedvező jelek önmagukban csak biztatóak. Mindenesetre csak mindig helyesen kell összeadni, kivonni, osztani, hogy aztán sz orozni is lehessen. (Taps az MSZP soraiban. - Derültség a Fidesz padsoraiban.) A következő évek nemcsak az építkezésről, nem is csak az erőfeszítésekről, hanem a családok fokozatos gyarapodásáról is szólnak. Ahogy erősödünk, úgy gyarapodhatunk, ebben a sor rendben, és ha kellő az összhang közöttük, akkor a gyarapodás mindig új erőt is adhat. (13.30) Hölgyeim és Uraim! Ma négy kezdeményezéshez kérem a támogatásukat. Az elsőt nevezzük az Európaterv kiteljesítésének, a nemzet fejlesztési tervének. (Moraj, hang ok a Fidesz padsoraiból: Óh!) Az ország modernizálását szolgáló Európaterv alapját Magyarország és az Európai Unió forrásai közösen jelentik; 1350 milliárd forint, amely uniós tagságunkkal válik elérhetővé a számunkra. Az Európaterv döntően a helyi közös ségek kezébe adja a döntés jogát, hiszen ők tudják, mire fordítsák a pénzt, bekötőutakra, csatornák építésére vagy éppen új munkahelyek létesítésére. Mint ahogy azt is ők tudják a legjobban, hogy a civil világ működésére használható európai milliárdok hol segítsék az idősek gondozását, a gyermekek képességeinek fejlesztését, a hátrányos helyzetű csoportok felemelkedését. Egy modern európai köztársaságban nem az állam, hanem az emberek alakítják a jövőt. Az állam dolga csupán az, hogy lehetőséget teremtsen m indehhez. Hogyan fog ez eljutni azokhoz, akik igénylik ezeket a forrásokat? Nos, a jó célokra pályázni lehet. A pályázatokat előkészítő alapban sok
