Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Személyi ügy: - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
108 E leltár ugyancsak tartalmazza a szőlőfajták megnevezését és a termelt mennyiséget.” A harmadik pontom: “A kormányzati feladatok terjedjenek ki a tudományos, oktatási, társadalmi és önkormányzati szere pvállalás ösztönzésén túlmenően a feldolgozóipari munkák alakítása, valamint a kereskedelmi folyamatok dolgaira.” Tovább folytatva, tisztelt képviselőtársaim, megtalálják az iratok között, én most lépnék, átlépnék néhány paragrafust, és az indoklásból emel nék ki néhány mondatot. “Bár a Magyarországon termelt szőlőfajták íze és tápértéke sikeresen versenyez összehasonlításokban a világpiacon, az is tény, hogy mégsem létezik a belőle készült aszalt gyümölcs, a mazsola.” Nem létezik. Én ugyan láttam, majd elmo ndom a titkot, de az inkább azt mutatja, hogy lehetséges. Tovább olvasom: “Megokolás, miért nincsen ez Magyarországon; úgy okolják meg, azzal magyarázzák, azzal a hiedelemmel, hogy a mazsola nem terem meg Magyarországon.” Ez tévedés, tisztelt Országgyűlés, és mindenki, aki Tokajtól Pécsig, Baranyáig hallgat bennünket, ez nem így van, ez tévedés, hogy Magyarországon ez a szőlőfajta nem terem meg. “Igenis léteznek magvatlan szőlők az ország több részében is.” Honnan tudom? Láttam, tapasztaltam, megtapogattam, szüreteltem. Az egyik bizonyíték gyanánt hadd említsem, hogy itt, Érden, húsz kilométer, majd el is mondom talán a részletes vitában, és elhozom azt az üveget, amiben szüreteltem, aztán szárítottam a napon, aztán szárítottam a hűtőben, tehát kicsiben, ház tájiban, családi gazdaságban mutatni, hogy igen, megterem, és ami megterem, az aztán olyan ízletes. Bejárhatják, igen tisztelt képviselőtársaim, a világot, Kaliforniától bármerre, keletre, olyan ízletes aszalt szőlőt nem fognak találni, mint amit én majd e lhozok legközelebb, mint amit én produkáltam, termeltem, aszaltam az elmúlt őszön és télen. Mit is jelent ez? Azt, tisztelt Országgyűlés, hogy Magyarországnak van egy gyümölcstermelési potenciálja, amit jó megnézni és megfogni. Valahogyan a mulasztásnak ol yan bűnében élünk, és úgy csinálunk, mintha nem is tudnánk, aminek a méreteit se igen mondja nekünk senki. Nem csak az aszalt szőlőről, a mazsoláról, ami nagy mennyiségben termelhető, olyan helyeken is, tisztelt képviselőtársaim, ahol ma kivágják a szőlőt, vagy nem is ültettek soha... Ha járjuk a svájci hegyoldalakat, és szerte a világon ötven országot tudunk felsorolni, ahol olyan területeken, domboldalakon, hegyoldalakon termelnek szőlőt, amely helyeken nálunk manapság csak bukfenc nő, vagy az a gyomnövén y, amit irtani kell és pénzbe kerül, vagy valamiféle vad bogyók. Tehát a lehetőségünk megvan, olyan a magyar földnek - ahogy a geológusok és a talajtudósok mondják - az összetétele, és olyan a Napnak itt a sugárzása, mert olyan szögben érkezik, és valami m iatt olyan, hogy a szőlő értéke, minősége egészen különleges. Manapság olyasmik történnek, hogy lehet mazsolát venni a boltban, de rá is van írva, hogy mazsola, szépen, elegánsan van becsomagolva, világklasszisú elegáns, és akkor rá van írva, hogy ez pedig készült Mátészalkán, Kaliforniából importált mazsolából. Tessék elmenni a boltokba, és ilyet fognak látni, képviselőtársaim. Hát nem pirul az arcunk? Az enyém pirul. Kaliforniából importálunk szárított szőlőt, hogy bepakoljuk Mátészalkán, hogy áruljuk sze rte az országban. Lehetőségek vannak, és akkor mi azt mondjuk, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni, mert mi nagyon jól tudunk búzát termelni. Igen, jól tudunk búzát, aztán kukoricát és mindent mást, de vannak ilyen lehetőségek. Engedtessék meg, hogy egy más ik alkalommal részletesen demonstráljam, és számításokat is hozzak a tisztelt Háznak. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Lasztovicza Jenő úr, a Fidesz képviselője. LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz) : Nem kétpercest kértem, elnézést. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
