Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KARSAI PÉTER (MDF):
1053 technikai felszereltségének, infrastruktúrájának, illetve az állomány élet- és munkakörülményeinek színvonala közelítse meg a NATOhaderők átlagszínvonalát. A szerződéses állomány átlag szolgálati ideje érje el az ö t évet. Ez az utóbbi mondat az, amely a módosításunk lényeges eleme, és rávilágít arra, amit mi eddig is mindig hangoztattunk és mondtunk, hogy az a fajta szerződéses katonaság, amely jelenleg jó esetben egymásfél évet tölt bent szerződésesként, igen drág a megoldás, és főleg igen távol áll attól az igénytől, amely egyébként a professzionalitás szóban volna összefoglalható. (11.10) Mi ma is úgy látjuk, és nem véletlenül ehhez a ponthoz illesztettük ezt a javaslatunkat, hiszen ezt mi 2013 végéig képzeljük, é s szeretnénk, ha ez így alakulna, s nem pedig egyfajta erőltetett menetben, mint ahogy jelenleg ezt tapasztaljuk. A második fontos és nem támogatott javaslatunk a nemzetőrségre vonatkozó javaslatunk. Szó szerint a 7. pont új b) pontjára teszünk javaslatot, amely szövegszerűen így szól: “Létre kell hozni a Magyar Honvédség keretén belül a szerződéses állomány növekedésével párhuzamosan egy új katonai szervezetet a szerződéses állomány által leadott feladatok végzésére, azon önként jelentkezők részére, akik p olgári állásuk jogviszonyát megszüntetni nem akarják, de hat hónapot szívesen szolgálnak.” Én most az indoklásnak egy olyan módját választom, ami nem szokványos ebben a parlamentben. Szeretnék most a saját településem nemzetőrhagyományairól, múltjáról szól ni, talán kicsit úgy is, mint helytörténettel foglalkozó történelemtanár; így szeretném alátámasztani, hogy mi az a nemzetőrség, amire mi oly büszkék vagyunk, és mi az a hagyomány, amelyre mi a településünkön oly büszkék vagyunk, s mit szeretnénk, hogyan s zeretnénk, hogy a jövőben is ez a lehetőség megmaradjon és fennálljon. Ezért engedjék meg, hogy a hazai helytörténet oldaláról vizsgáljam meg röviden történetiségében, ha úgy tetszik, kis okulásként történelmi lecke ez most mindazoknak, akik ezt a vitát fi gyelik. 1848. június 8án Zentára, majd Óbecsére 600 jankováczi önkéntes nemzetőr ment, hogy az ottani, veszélybe került magyarságot megsegítsék. Kiegyenesített kaszákkal, fokosokkal voltak felfegyverkezve, puskákat csak később kaptak. Egy részük később is Szabadkán maradt, és részt vettek a szerbek ellen vívott délvidéki harcokban. 1849. február 28án ismét 548 mozgó nemzetőrünk szekerezett át Szabadkára, hogy a sorozott, behívott honvédséget megerősítsék. Nem rajtuk múlott, hogy a szabadságharcot az ellen séges katonai túlerő letörte. A következő fejezetünk: 1918. november legelején az őszirózsás forradalom nálunk is fosztogatást, rablást, utcai lövöldözéseket hozott. Statárium lévén egy Kiskunhalasról átjött katonai különítmény állította helyre a rendet, s zámos halott és sebesülés árán. De a rend fenntartását már a helyben felálló nemzetőrség vállalta. Meg is őrizte a szerb megszállásig, december 5éig. Azon túl a szerb katonaság, majd az úgynevezett vörösőrség tartott rendet, 1919 augusztusáig, a nemzetiek bevonulásáig. A következő fejezet 194445 telén íródik; az orosz megszállás első hónapjaiban pirosfehérzöld karszalagokkal és görbe botokkal felfegyverzett, utcánként önként szerveződött, 46 tagú nemzetőrcsoportok járkáltak esténként, éjszakánként, és jelenlétükkel igyekeztek megakadályozni a részeg orosz katonák erőszakoskodásait, többnyire sikerrel. Némelyik csoportnak cirill betűkkel írt pecsétes “bumácskája” is volt. Aztán a következő fejezet 1956. október 29étől november 7é ig tart. Forradalmunk időszakának második felében a dr. Szobonya Zoltán által vezetett forradalmi bizottság a közbiztonság megerősítése érdekében elrendelte egy 15 fős nemzetőrség felállítását. Vezetői Schmidt András főhadnagy és Hajnóczi Lajos tartalékos százados lettek. Ők osztották be erősítésül a nemzeti szalagot viselő, puskákkal is ellátott nemzetőreinket a kis létszámú katonai járőrökbe. November 4én pedig, sok más közéjük álló fiatallal és idősebbekkel együtt, ők voltak, akik fegyverrel a kezükben kiálltak
