Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
1054 a községbe vezető utakhoz, hogy megkíséreljék a forradalmunk ellen támadt oroszokat feltartóztatni, és ha úgy hozza a sors, akár még meg is haljanak értünk. Szerencsére az oroszok pár nap múlva jöttek csak. A rendfenntartást ismét a rendőrök vetté k át, a nemzetőrség pedig 8 főre lecsökkenve, fegyvereit leadva néhány nap múlva feloszlott. A következő évben azután, “hálából”, többet internáltak, bebörtönöztek közülük. De térjünk vissza a mához! Tudjuk, hogy a NATO hosszabb távon védelmet nyújt tagjai nak, így nekünk is. De látjuk azt is, hogy Európa biztonságpolitikai határa még igen sokáig országunk déli határaival lesz azonos. És nem feledhetjük azt sem, hogy a második világháború végén, mire a reguláris szerb csapatok odaértek volna, Tito partizánba ndái mintegy 40 ezer délvidéki magyar testvérünket mészárolták le. S a történelem néha megismételheti önmagát. De ha már úgyis a tanulságoknál tartunk: 1918. november 2án így szólt Linder Béla, frissen felesküdött hadügyminiszterünk: “Nem kell hadsereg tö bbé! Soha többé katonát nem akarok látni!” És egy hónap múlva a szerb királyi hadsereg egységei már városunkba, Jánoshalmára is bevonultak. Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül hadd kérjem önöket és hadd ajánljam figyelmükbe alkotmányunkat, amelyben az á ll, hogy az ország védelme szükség esetén minden állampolgár kötelessége. S hogy miért, erről talán a legszebben Arany János a Nemzetőrdal című versében 1848ban ír, amikor ezt olvashatjuk: “Nem kerestek engemet kötéllel; / Zászló alá magam csaptam én fel : / Szülőanyám, te szép Magyarország, / Hogyne lennék holtig igaz hozzád!” Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tiszte lt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Honvédelmi Bizottság! A módosító indítványok közül több is azt célozza, hogy a “professzionális” kifejezés kikerüljön az anyagból, és én ezt támogatom, csak nem ilyen módon. Az SZDSZ 1993tól meghirdette az önké ntes, hivatásos hadsereg eszméjét. Ebben az “önkéntes” szó azt jelentette, hogy bárki, aki a haza védelmében részt kíván venni, aki akár nemzetőrséget is szervezne vagy abban részt venne, annak a számára törvényi és alkotmányos lehetőség nyíljon, hogy rész t vegyen a védelmi erőfeszítésekben, részt vegyen a kiképzésben. Ugyanakkor a hadsereg, a honvédség nagyobb részét, túlnyomó részét hivatásos szakembereknek kell képezniük. A “hivatás” gyönyörű magyar szó, amely az elhivatottságot jelenti. Azt, hogy valaki hivatásának tekinti a haza védelmét, hivatásának tekinti azon tudományok és gyakorlat elsajátítását, amely a lehető legjobb minőségben és legeredményesebben biztosítja a haza védelmét. A professzionális szónak mint minden latin eredetű szónak a magyarban kicsit más értelme van. Egy olyan szinonima, amelynek más az aurája. A hivatás szónak gyönyörű aurája van: van papi hivatás, orvosi hivatás, és van hivatásos katona. Ezzel szemben a professzionálisnál mindig a pénz jut eszünkbe először, és valami olyan mel lékzöngéje van ennek a szónak, mintha az, aki profi, pénzért ezt bárhol megcsinálná. Aki nem kötődik igazán ahhoz a szervezethez, amelynek a professzionális tagja. Gondoljunk csak a focistákra, másokra, az idegenlégiósokra, és így tovább. Úgy gondolom tehá t, hogy azt a szót, amit eredetileg választottunk 1993ban, az “önkéntes, hivatásos” kifejezést következetesen végig kellene vinni. (11.20) Erre most már csak kapcsolódó módosító indítványok formájában van lehetőség, vagy pedig a honvédelmi bizottságot kér ném meg e helyről, hogy nézze végig, vizsgálja végig az országgyűlési határozattervezetet, és ezt következetesen biztosítsuk. Még egypár szót az önkéntességről! Ez az “önkéntes” jelző lehetőséget ad arra, hogy bárki részt vehessen a kiképzésben, és meg kel l teremteni ennek a gyakorlati lehetőségeit. Úgy gondolom,