Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 30 (91. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - ELNÖK (Mandur László): - KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
973 során a legkülönbözőbb technikák alakultak ki, és ezek nem minde n esetben csak törvénytelen technikák voltak az adó elkerüléséhez. De nem lehet elégszer hangsúlyozni, legalábbis úgy gondolom: pénze csak az adófizetőknek van, akik ezt megtermelik, és befizetik a költségvetésbe. Az államnak nincs pénze; az állam azt a fo rrást tudja csak újra elosztani, amelyet az adófizetők befizettek. Véleményem szerint komoly felelősség terheli a társadalommal szemben azokat, akik az állam mindenhatóságát próbálják bemutatni, és úgy próbálnak erről beszélni, mintha csak az állam szándék án múlna az, hogy az egyes forrásokat mire fordítja, és abból mire mennyit költ. Tapasztalhattuk sajnálatos módon az elmúlt hetekben, napokban, hogy a takarékosság követelése mellett az ellenzéki képviselőink megfogalmaztak olyan költségvetési kiadási igén yeket is 10001500 milliárd forintos nagyságrendben, amelyek forrásai nem állnak rendelkezésre. Ezért természetes az az igény, úgy gondolom, az adófizetők részéről, hogy teljesen pontosan ismerjék az ország gazdasági helyzetét, azt, hogy a költségvetés mir e kíván költeni az ő adóforintjaikból, melyek azok a területek, amelyeket támogatni kíván. Ezért meggyőződésünk, hogy nekünk, kormánypárti képviselőknek őszintén kell beszélni nemcsak a sikerekről és az eredményekről, hanem a gondokról is; ha nem úgy menne k a dolgok, mint esetleg reméltük vagy terveztük, arról is, hogyha ezek rajtunk múlottak, ha esetleg hibás döntések következményei, de arról is, ha ezek külső okokra vezethetők vissza. Úgy gondolom, hogy az expozé e tekintetben is teljesen korrekt volt, fe lhívta a figyelmet az eredményekre, de a gondokra, problémákra is. Mielőtt a törvényjavaslat lényegi elemeire rátérnék, még egy dologról szeretnék részletesebben beszélni. Kritizáltak minket, kormánypárti képviselőket az elmúlt hetekben azé rt, merthogy vitáztunk a frakción belül is, a kormányzattal is, ellenzéki képviselőkkel is azokról az elképzelésekről, amelyeket a kormányzat megfogalmazott. Úgy gondolom, hogy ennek itt van helye a parlamentben, sehol máshol alkalmasabb hely nincs arra, m int hogy ezeket a vitákat lefolytassuk. Örvendetes dolog, hogy ezekben a vitákban a kormányzat partner volt, fogadókész volt azokra a javaslatokra. Lehetséges, hogy ellenzéki képviselőtársaink ehhez nem szoktak hozzá az előző ciklusban, nem szokhattak hozz á azért, mert akkor háromhetenként ülésezett csak a parlament. Az egyik ellenzéki képviselő úr, talán Salamon képviselő úr volt az, azt sérelmezte, hogy csak rövid idő áll rendelkezésre az adótörvények vitájára. Szerettem volna megkérdezni a képviselő urat , ha itt lenne, hogy egyébként 2001ben volte módunk egyáltalán vitatkozni az adótörvényekről, ugyanis az előző kormányzat akkor be sem nyújtott adótörvényeket, függetlenül attól, hogy jelentősen változtak a gazdasági viszonyok és körülmények. Ez a kormán yzat nem hiszi magát tévedhetetlennek, nem gondolja azt, hogy azok a döntések, amelyek esetleg kormányülésen megszületnek, minden tekintetben üdvözítőek. A miniszterelnök úr is többször kifejtette azon szándékát, hogy számít a frakció véleményére, és ezzel mi a következő időszakban élni is kívánunk. Ugyanakkor sajnálatos módon a mai napon is, de az elmúlt napokban is - idézőjelben - „kitűnő partnerre” találtunk a rémhírterjesztésben, az ellenzéki képviselők oldaláról. Olyan dolgokról hallhattunk, amelyek se m szakmai alapon, sem egyéb más tekintetben nem állják meg a helyüket; néhányra majd tételesen is szeretnék visszatérni. A célok között beszéltem a jóléti fordulat eredményeinek megőrzéséről. Mi ezt elsődleges prioritásnak tekintjük. Az előttünk fekvő törv ényjavaslatcsomag meggyőződésünk szerint erre garanciát nyújt. (14.10) Mint ahogy már utaltam rá, képviselőtársaink megpróbálták ezeket az eredményeket lesajnálni, lekicsinyelni, és többször feltették a kérdést, hogy: na és, kit érdekel ez ma már, talán a jövővel kellene foglalkozni, és nem a múlttal. Nekünk pedig az a véleményünk, hogy mindazok számára, akik ma már jobban élhetnek, mert több jövedelemre tesznek szert, igenis fontos, hogy ezeket a
