Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
746 azt mondja, hogy azért kell vigyázni egyegy alkotmányos megoldásra, mert a kiskapuk ott vannak, akkor nagyon f igyeljünk oda ezekre az érvekre, mert ha ezek az érvek már most fölmerülnek, akkor valóban joggal lehet tartani attól, hogy azok az erők, amelyek a kiskapukat keresik, ha hatalmon vannak, ha az államapparátus a kezükben van, ezekkel a lehetőségekkel élni i s fognak. Tehát ha a jelenlegi vita alapján azt látjuk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt nem támogatja az alkotmánymódosítást, részben azért, mert egyes kérdésekben más a felfogása, részben pedig azért, mert úgy gondolja, hogy egyes megoldások különböző vi sszaélésekre adhatnak lehetőséget - gondolok itt az ideiglenes intézkedésre, amely elhangzott , akkor talán jobb is, ha a magyar Országgyűlés nem alkotmányozik, hanem tudomásul veszi azt, hogy Magyarországon, a Magyar Köztársaságban 13 évvel a rendszervál tás után még nem tartunk ott, hogy az alkotmány egy olyan jogi mű legyen, amellyel mindenki azonosul, és amelyet mindenki tisztel; azért követi, mert tisztel, és nem azért, mert a Magyar Közlönyben kihirdették. Mikor lehet tehát alkotmányozni, tisztelt Ház ? Úgy gondolom, hogy a kérdés fölvetése több okból is jogos, nemcsak azért mert most a kormány előterjesztett egy alkotmánymódosító csomagot, hanem azért is, mert nem olyan régen éppen a Ház elnöke állt elő egy olyan javaslattal, hogy új alkotmányt kellene a Ház asztalára tenni. Az előző időszakban éppen Dávid Ibolya, akkori igazságügyminiszter asszony javasolta, hogy legyen új alkotmány, de láthattuk, hogy az új alkotmány sem akkor, sem most nem tud létrejönni. Arra gondolok, számba véve az eddigi tapaszt alatokat, hogy alkotmányozásra alapvetően két helyzetben kerülhet sor. Az egyik, amelyről talán kár is beszélni, ez az, amiről eddig beszéltem, hogy a politikai erők között, miközben komoly viták folynak részletkérdésekről, adózásról, költségvetésről, szoc iális ellátórendszerekről - lehetne a sort vég nélkül folytatni, tehát nagyon komoly viták vannak, hiszen erről szól a parlamenti demokrácia, hogy a politikai pártok vitatkoznak a jobb és a még jobb megoldásokon , amíg ezek a viták minden másról fennállna k, addig az alkotmány tekintetében, a Magyar Köztársaság működését összefogó legfontosabb törvény tekintetében az egyetértés a politikai erők között, legalábbis a magukat mérsékeltnek tekintő politikai erők között fönnáll. Magyarországon nem ez a helyzet. Magyarországon az eddigi tapasztalatok szerint két alkalomból lehetett alkotmányozni. Az egyik, amelyet úgy hívnék, hogy kegyelmi helyzet áll elő Magyarországon. Ilyen kegyelmi helyzet volt 1989, amikor az Ellenzéki Kerekasztaltárgyalások során az akkor m ég legitimációval nem rendelkező, de mégis támogatottsággal bíró ellenzéki pártok elérték, hogy az akkori állampárt parlamentje egy olyan alkotmányt hozzon létre, amely biztosította azt, hogy a Magyar Köztársaság a rendszerváltást követően, sőt már a rends zerváltáskor is jól tudjon működni. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolják el, önök is, gondolom, hozzám hasonlóan, figyelemmel hallgatták Salamon László úrnak, a Fidesz vezérszónokának a beszédét, ahol kielemezte, hogy melyik ponton hol találnának ők egy jo bb megoldást, miért nem támogatják ezt. Képzeljenek el egy ilyen beszédet, egy ilyen hozzászólást akár a Fidesz vagy akkor még joggal mondom, Salamon László úr részéről, a Magyar Demokrata Fórum részéről, amelyik a legerősebb párt volt, az Ellenzéki Kereka sztaltárgyalások során. Meggyőződésem, hogy az Ellenzéki Kerekasztaltárgyalásokon rengeteg kiválóbbnál kiválóbb jogász vett részt. Mindegyik kiváló jogász kiválóbbnál kiválóbb beszédeket tudott volna tartani arról, hogy a jogegységi határozat alkotmánybí rósági felülvizsgálata során mi a helyes megoldás, és mi a nem helyes megoldás. Az Ellenzéki Kerekasztalon részt vevő pártok szakértő jogászai nem ezt tették, hanem azt tették, hogy megértették, hogy a Magyar Köztársaság számára alapvetően fontos, hogy új alkotmánya legyen, ezért számos szakmai, nyilván hol helyes, hol részben helyes, hol helytelen szakmai fenntartásaikat félre tudták tenni annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaságnak jó alkotmánya legyen.
