Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
742 ennek az alkotmánymódosító javaslatnak és az új alkotmány megalkotására vonatkozó, egyes szocialista körökből napvilágra kerülő el képzeléseknek. El kellene döntenie végre az igen tisztelt kormányoldalnak: új alkotmányt akar, vagy alkotmánymódosításban gondolkodik. Vastagh Pál képviselő úr érintette az imént ezt a kérdést, és ha jól értettem a véleményét, akkor alkotmánymódosításban v aló gondolkodást említ, nem pedig új alkotmány megvalósítására vonatkozó törekvést. Hogy ez valóban így vane, és tisztán láthatjuke a kormányzati szándékot, azt a közeljövő nyilatkozatai és lépései fogják eldönteni; nevezetesen az, hogy szóba foge még k erülni új alkotmány megalkotásának kérdése azok részéről, akik ezt az elmúlt hónapokban többször visszatérően szorgalmazták. Tisztelt Ház! Az alkotmánymódosító csomag egyes részeinek elemzése két alkotmányjogi problematika tekintetében tükröz a mi megközel ítésünktől eltérő gondolkodásmódot. Az egyik a szuverenitásfelfogás eltérőségében, a másik az alkotmány stabilitása jelentőségének megítélésében jelentkezik. Nem tudunk egyetérteni azzal a szuverenitásfelfogással, mely az állami szuverenitást az elvileg az állam működési körébe utalható közhatalmi tevékenységi kör teljességének az állam általi kizárólagos gyakorlásával azonosítja. Nézetünk szerint az állami szuverenitás az államnak az a joga és állapota, hogy hatalomgyakorlását szabad elhatározása szerint é s ennek vélhető iránya szerint, alapvetően önállóan valósítsa meg. Ennek azonban nem mond ellent az, ha az állam lehetséges tevékenységeinek egyes elemeit illetően, a nemzetközi együttélés viszonyaiból adódóan, szabad elhatározásából más kereteket vesz igé nybe, ha ez nem jár lényegi működésének önfeladásával és a más keretek igénybevétele szabad elhatározásából visszafordítható. Az sem mindegy természetesen, hogy a más keretek igénybevétele a nemzetközi élet többi szereplőjével a kölcsönösség vagy az aláren deltség viszonyában történike. Ma is ismert számos olyan megoldás, amikor az állam működési körébe tartozó bizonyos részelemeket nem a magyar állam gyakorol, hanem azok működtetésére szabad elhatározásából, többnyire nemzetközi konvenciók alapján, a kölcs önösség jegyében másként kerül sor, anélkül, hogy ezeket a megoldásokat a szuverenitás csorbításának tekintenénk. Ilyen például a választottbíráskodás vagy a kettős adóztatás kizárásának a gyakorlata. Senkinek nem jut eszébe, hogy ezen intézmények, illetve megoldások tekintetében a szuverenitás sérelméről beszéljen, vagy hogy az alkotmányban ezek jogalapját keresse. A nemzetközi magánjog, amely tulajdonképpen a kollíziók joga, nem is létezhetne az állami hatáskörök kizárólagosságának eszméje esetén. Nem his szük tehát, hogy valahányszor, amikor a nemzetközi együttműködés keretei között az állam tevékenységének egyes részelemeit illetően a kizárólagosságon kívül eső megoldást vesz igénybe egy adott állam, a kormánynak mindig az Országgyűléshez lenne szükséges szaladnia alkotmánymódosítás érdekében. De nem teszi szükségessé az alkotmány módosítását az indoklásban említett szervezetekhez, szerződésekhez történt csatlakozásunk sem. Fenntartásaink vannak azzal szemben is, hogy szuverenitásunkat illetően általános k lauzula jelenjen meg az alkotmányban. Az alkotmánymódosítás szükségességét az adott kérdés felmerülésekor konkrétan kell elbírálni, alapvetően az alkotmány normatív rendelkezései tükrében. A Nemzetközi Büntetőbíróság statútumához történő csatlakozás kérdés ében normatív megközelítésből nézve az a lényeges, hogy az alkotmány nem tartalmaz büntetőügyekben kizárólagos joghatóságot, amint az a kiadatás és a diplomáciai mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségre vonása tekintetében látható is. Nem vagy unk tehát meggyőződve arról sem, hogy a statútumhoz történő csatlakozásunk alkotmánymódosítást tenne szükségessé. Fenntartásaink vannak a tavaly elfogadott csatlakozási klauzula újrafogalmazását illetően is. Itt láthatóan egy jobb szöveg keresésének a szán déka vélelmezhető. Hogy a javaslat jobb szöveget tartalmaze vagy sem, ebbe én most nem kívánok belebocsátkozni. De fel kell tenni a kérdést: okoze a jelenlegi szöveg a gyakorlatban politikai vagy jogi problémát? Ez nagyon lényeges kérdés, mert az
