Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
743 alkotmá ny olyan rendelkezéseinek megváltoztatása, amelyeken még alig száradt meg a tinta, és amelyeket mellesleg hosszas egyeztetések során létrejött politikai kompromisszummal alakítottak ki, az alkotmány stabilitásának az elvét sérti. Nagyon jelentős elv ez, ké pviselőtársaim, amelyhez alapvető közérdek is fűződik, mármint ennek az elvnek az érvényesüléséhez. Stabilitás nélkül egyetlen alkotmánynak sincs meg az az ethosza, amivel minden alaptörvénynek rendelkeznie kell ahhoz, hogy a társadalom azt az állam és a j ogrend fundamentumaként tisztelje. Ez a stabilitás a mi alkotmányunknak, mely ténylegesen és tartalmilag az 1989es alkotmányozás terméke, akkor is kijár, ha az a gyászos 1949es évszámot viseli magán. A stabilitás egyébként nem önmagáért az alkotmányért, hanem a demokratikus intézményrendszer és a jogállam kikezdhetetlenségéért és kiszámítható működésének biztosításáért fontos. (11.30) Hasonló megfontolásból érthetetlen az alkotmány 7. §ának módosítására irányuló javaslat is, amely a belső jog és a nemzet közi jog viszonyát szabályozza. Ha ez a viszony, miként az indokolásból és az itt elhangzottakból is kitűnik, változatlan marad, akkor nem látjuk be, miért szükséges az adott rendelkezés átfogalmazása. Lehet, hogy a hatályos szöveg nem tökéletes, de tartal ma egyértelmű. Ami probléma az egyébként 1989ben kialakított és azóta változatlan normaszöveg kapcsán felmerült, azt az Alkotmánybíróság értelmezése tisztázta. Ugyancsak a stabilitás szempontjait sérti a nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó alkotm ányjogi szóhasználat megváltoztatása is. A javaslat egyébként megítélésünk szerint ezzel nem egyértelműbbé, inkább zavarosabbá teszi az alkotmányi szabályozást. Az a véleményünk, hogy az alkotmányba nem feltétlenül kell a szakjogági terminus technicusokat átültetni, ha ezekre már létezik kialakult és egyértelmű alkotmányjogi nyelvezet. A jogalkotás kérdései kapcsán megjegyezzük: tudjuk, ismerjük a jelenlegi hatályos jogalkotási törvény, az 1987. évi XI. törvény gyengéit. És ebből is adódóan úgy látjuk, hogy a javaslat tartalmaz elfogadható elemeket is. De hozzá kell tennünk, hogy az alkotmánymódosító törvényjavaslathoz hozzákapcsolt új jogalkotási törvénnyel alapvető gondjaink vannak. Ennek részletes kifejtését majd a jogalkotási törvényről szóló napirendi p ontnál fogjuk megtenni. Külön kell foglalkoznom a javaslatnak az Alkotmánybíróságra vonatkozó részeivel. Kétségtelen, hogy hatályos alkotmányjogunk méltánytalanul kurtán foglalkozik az Alkotmánybírósággal. Ennél valóban sokkal részletesebb szabályokat indo kolt felvenni az alaptörvénybe. Ugyanakkor a javaslat, megítélésünk szerint, átesett a ló túlsó oldalára. A javasolt szabályozás ebben a terjedelemben szinte szétfeszíti az alkotmány kereteit, és aránytalanul terjedelmes szabályozást irányoz elő, például a bírói hatalmi ághoz képest. Ami az érdemi kérdéseket illeti: vannak olyan, az Alkotmánybíróság hatáskörét bővítő javaslatok, amelyekkel egyetértünk, de nem mindennel úgy, ahogy azt az előterjesztés tartalmazza. A különböző alkotmánybírósági kérdéseket ill etően csak egy problémára kívánok itt most külön kitérni, ez pedig a jogegységi határozatok kérdése. Nem értünk egyet azzal, hogy a jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálat alá legyenek vonhatók. Az e kérdéssel kapcsolatos érvek és ellenérve k kölcsönösen figyelemre méltók, de egészében meggyőzőbbnek azokat az alkotmányjogi megfontolásokat érezzük, amelyek e megoldás ellen szólnak. Részletesebb érveinket ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróságról szóló törvény vitájában fejtjük ki. Fenntartásai nk vannak azzal szemben is, hogy a kormányt előzetes normakontroll kezdeményezésének joga illesse meg. A kormány és a kormánytöbbség egy esetleges alkotmányellenes törvényjavaslattal szemben kevésbé szorul védelemre, mint a parlamenti kisebbség. Saját magá val szemben pedig megfontoltsággal, bölcs mérlegeléssel és önmérséklettel kell javaslatainak alkotmányosságát biztosítania. Legfeljebb a parlamenti kisebbség számára indokolt megfontolás tárgyává tenni az előzetes normakontroll kezdeményezéséhez való jog v isszaállítását. Az említett kérdésben előterjesztett javaslat jelen formájában a köztársasági elnök előzetes normakontroll iránti kezdeményezésével konkurál, ami önmagában elfogadhatatlan számunkra.
