Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
725 Az Alkotmánybíróság eddigi működésének egyik legfontosabb eljárási kérdése az indítvá nyhoz kötöttség elve érvényesülésének meghatározása volt. Főszabályként az Alkotmánybíróság az indítványhoz kötött, az abban foglaltakon csak a javaslatban meghatározott esetekben terjeszkedhetne túl. Az eltérésre lényegében két esetkörben nyílik mód. Az e gyik esetkör az, amikor az adott alkotmányjogi probléma teljes körű megítélése mellőzhetetlenné teszi az indítványban megjelölt jogszabályon vagy a jogegységi határozaton túlmenően más jogszabály, továbbá jogegységi határozat vizsgálatát is. A másik esetkö r pedig az, amikor az indítványban megjelölt jogszabály vagy a jogegységi határozat alkotmányossága az indítványban megjelölt alkotmányi rendelkezés és az azzal szoros tartalmi összefüggésben álló más alkotmányi rendelkezés egymásra vonatkoztatott értelmez ésével állapítható csak meg. Ezekben az esetekben, az eddigi ítélkezési gyakorlat tapasztalatait is figyelembe véve, az alkotmányosság érvényesülése érdekében a jogrendszer koherenciájának helyreállítása megelőzi az indítványozó rendelkezési jogának érvény esülését. A jogállamiság elvéből következően a jogi szabályozásnak hatékony eszközöket kell biztosítania annak elkerülésére, hogy alkotmányellenes jogszabályok alapján jöjjenek létre jogviszonyok. A külföldi és a hazai alkotmánybíráskodás tapasztalataira t ekintettel a javaslat új jogintézményként bevezeti az ideiglenes intézkedést, amelynek alapján az Alkotmánybíróság a nagy valószínűséggel alkotmányellenes jogszabály alkalmazását a javaslatban meghatározott ideig felfüggesztheti. Az ideiglenes intézkedésrő l az Alkotmánybíróság teljes ülése hoz döntést, és az legfeljebb 90 napig tarthat. Tisztelt Országgyűlés! A jogalkotás rendje olyan minősített többségű rendezést igénylő törvényhozási tárgykör, amelynek területén a szabályozás állandósága alapvető érték. H a egy állam nem előre kiszámítható eljárásban határozza meg a polgárait kötelező normákat, úgy maga sem számíthat biztonsággal arra, hogy a normák címzettjei követik majd az így alkotott jogot. Ezért a jogalkotás reformjáról, megújításáról beszélni, arra j avaslatot tenni, és még inkább dönteni komoly felelősség. Mély szakmai meggyőződésem, hogy eljött az ideje annak, hogy a kormány felvállalja a javaslattétellel járó felelősséget. A jogalkotást jelenleg szabályozó 1987. évi XI. törvény a demokratikus rendsz erváltás közjogi kereteit meghatározó alapjogszabály volt. Elfogadásához köthető a pártállam akkor már több évtizedes gyakorlatra visszatekintő rendeleti jogalkotásának visszaszorulása, a törvényi szintű szabályozás tekintélyének és jogrendszeri szerepének helyreállítása. Lényegi korrekciókkal ugyan, de alapjaiban megfelelő keretet biztosított a demokratikus államszervezetet, a piacgazdasági kereteket kialakító jogalkotásnak, majd az előbbi lezárultával az európai uniós jogharmonizációs szabályozásnak. A jo galkotási törvény 1988as hatálybalépése óta azonban sok, egészen pontosan 1619 törvény jelent meg a Magyar Közlönyben, és az eltelt 15 évben a világ és benne Magyarország nagyon nagyot változott. A törvény, eresztékeiben egyre inkább recsegveropogva, ma is betölti ugyan feladatát, a kétharmados törvények közül azonban szinte egyedüliként formai és szerkezeti jegyeiben még mindig magán viseli a korábbi jogalkotási szemlélet lenyomatát. Ennél fontosabb tartalmi hiányossága azonban a törvénynek, hogy nem tük rözi a jogi szabályozás társadalmi környezetének, elméletének és technikai feltételeinek gyökeres átalakulását. Nem hallgatható el az sem, hogy a jogalkotási törvény több rendelkezését a megalkotása óta született alkotmánymódosítások és az Alkotmánybíróság határozatai tartalmilag felülírták. Mindezekre tekintettel a jogalkotási rend uniós csatlakozással szükségessé vált módosításának előkészítése során egyértelművé vált, hogy a módosítás, éppen a jogalkotási törvény alkalmazásának gyakorlatában kialakult ko difikációs szakmai elvek alapján, már nem jelenthetne elfogadható megoldást. Az elvégzendő változtatások nagyságrendje is elkerülhetetlenné teszi egy új törvény megalkotását. Ezért a kormány, az előző kormányzati ciklus során kidolgozott koncepciót alapul
