Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
722 Némileg más a helyzet az alkotmánymódosításnak azzal a részével, amely a fegyveres erőkkel való rendelkezést érinti. Ebben az esetben egészen biztosan megérett az alkotmány egy jelentősebb v áltoztatásra, mivel a köztársaság szövetségesi kötelezettségei alapvetően új helyzetet teremtettek, ami azonban az alaptörvény szintjén mindeddig nem jelent meg. A Ház előtt napirenden szereplő törvényjavaslatokat a közigazgatási egyeztetéssel párhuzamosan még március 27én - azaz szinte éppen fél évvel ezelőtt - megküldtük a parlamenti pártok frakcióvezetőinek. (9.50) Áder János úr, a FideszMagyar Polgári Szövetség frakcióvezetője ez év április 10én kelt levelében arról tájékoztatott, hogy a Fidesz képvi selőcsoportja a javaslatokkal kapcsolatos álláspontját majd azok parlamenti vitája során szeretné kifejteni. A legnagyobb ellenzéki frakció vezetőjének kérését természetesen tiszteletben tartottuk, ezért nem hívtunk össze négypárti egyeztetést a javaslatok ról, amelyet én egyébként szívesen vettem volna. Az 1989. évi alkotmányrevízióval létrejött Alkotmánybíróság történelmi léptékkel mérve pillanatok alatt a harmadik köztársaság védjegyévé vált. Az alkotmánybíráskodás történetét áttekintve a magyar Alkotmány bíróság az európai alkotmánybíráskodás harmadik generációjához tartozik, és büszkén állíthatjuk, hogy a harmadik generációs alkotmánybíróságok közül a délafrikai alkotmánybíróság mellett a magyar Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata kapott leginkább meg különböztetett figyelmet a külföldi szakirodalomban. Hangsúlyozom, nemcsak az egyes határozatok kritikai és méltató elemzéséről van szó. A magyar Alkotmánybíróság, gyakran az európai mércét is meghaladó döntéseivel, számos középkeleteurópai harmadik, mi több, második generációs nyugateurópai alkotmánybíróság számára nyújtott új mércét és viszonyítási pontot egyegy napjainkban felmerülő, nehéz alkotmányjogi probléma megoldásához. A legtöbb alkotmányvédő szerv gyakran kiemelkedő teljesítménye sem feledtet heti azonban azt a tényt, hogy az 1989. évi alkotmányrevízióhoz kapcsolódó törvényalkotás - így az Alkotmánybíróságról szóló törvény is - az előkészítése körüli kapkodás következtében sok helyen hézagos és ellentmondásos lett. A kormány által benyújtott, a z alkotmány módosításáról, valamint az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatok módosítása három célt tűzött ki maga elé. Először is egységes szempontok alapján kívánja meghatározni az Alkotmánybíróság hatásköreit, ami egyfelől szűkítést, másfelől tágít ást jelent. Másodszor: a törvényjavaslatok az Alkotmánybíróság szervezeti és az alkotmánybírák személyi függetlenségét a jelenlegi szabályozásnál hatékonyabban kívánják biztosítani. Harmadszor: az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó részletesebb szabályo zást tartalmaznak, ami a polgárok számára áttekinthetővé tenné az Alkotmánybíróság működését. Az Alkotmánybíróság jelenleg számos, nem alkotmánybíráskodási jellegű hatáskört is gyakorol. Ezeket a törvényjavaslatokat a rendes bíróságok hatáskörébe kívánják utalni, így azok elfogadása esetén a felsőoktatási autonómiát sértő egyedi aktusok felülvizsgálatára vagy a legtöbb hatásköri összeütközés megszüntetésére rendes bíróságok lennének jogosultak. Az alkotmányellenesség előzetes vizsgálatának esetkörét a javas lat részben a hatályos keretek között tartja fenn. Az előzetes normakontroll kapcsán az alkotmányozónak azt a két, egymással konkuráló, alapvető alkotmányossági megfontolást kell összehangolnia, hogy egyrészt lehetőleg elejét kell venni az alkotmányellenes jogszabályok megalkotásának, ugyanakkor az Alkotmánybíróság nem veheti át a jogalkotó szerepét és felelősségét. A hatalmi ágak közötti egyensúly biztosíthatónak látszik, ha az előzetes normakontrollra továbbra is csak a jogalanyok széles körét érintő törv ények esetében nyílik mód, és csak akkor, ha az Országgyűlés a törvényalkotás folyamatát érdemben már befejezte, így az Alkotmánybíróság nem válik tanácsadó vélemény megfogalmazójává.
