Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 23 (89. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
721 alelnök asszony képviselői felszólalása után vezethesse az ülést. Ezt kézfelemeléssel jelezzék. (Szavaz ás.) Úgy látom, hogy az Országgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy az alelnök asszony az ülést vezesse. A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (d r. Szájer József) : Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Bárándy… - elnézést, nem a miniszter úr terjeszti elő az alkotmány tárgyalását, hanem Hankó Faragó Miklós államtitkár úr, az Igazságügyi Minisztérium részéről, aki 40 perces expozéjában az alkot mánybírósági törvényjavaslat, a jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat szabályozási elveit is ismerteti. Megadom a szót. Államtitkár úr! DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi min isztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Egy ország alaptörvényének módosítása mindig különleges felelősséget ró az alkotmányozó hatalom képviselő ire. A jogrendszer alapnormájaként az alkotmány megvonja a magánszféra és a közügyek közötti határvonalat, és szabályozza a közügyek intézésének rendjét. Ezért módosítása a politikai közösség működésének alapvető szabályait érinti. Az alkotmány stabilitásá hoz éppen ezért igen fontos érdek fűződik. A hatalomgyakorlás, a közjó keresése és előmozdítása csak mindenki által elfogadott játékszabályok keretei között történhet. Éppen ezért minden alkotmánymódosítás alkalmával felmerül az a kérdés, mi billenti át a mérleg nyelvét a stabilitás oldaláról a módosítás szükségességének irányába. Tisztelt Országgyűlés! A kormány álláspontja szerint a hatályos alkotmány által meghatározott közjogi szerkezet nem szorul alapvető változtatásra. Ezúton is szeretnék egyúttal meg emlékezni a harmadik köztársaság alapító atyáiról, akik a Nemzeti Kerekasztal mellett, majd az MDFSZDSZmegállapodás révén lerakták egy modern, európai Magyarország alapjait. Munkájukat az eredmény minősíti. Az általuk 198990ben megalkotott, tartalmában új alkotmány képes volt arra, hogy egy változásokkal terhes időszakban biztosítsa az új demokrácia megszilárdulását, a társadalmi konfliktusok békés kezelését és a szabadságjogok érvényre jutását. Kétségtelen, hogy a hatályos alkotmány a normaszöveg szint jén töredezett. A sokszor esetleges módosítások következtében egymáshoz nem tökéletesen illeszkedő rendelkezéseket is tartalmaz. A nyelvtani értelmezésen túllépve ugyanakkor koherens rendszert alkot, egy olyan parlamentáris demokráciaként határozza meg a M agyar Köztársaságot, ahol az egyenlő méltósággal rendelkező polgárok közös ügyeiket a hatalommegosztás és a jogállamiság jegyében intézik. Ezt a koherenciát az Alkotmánybíróság - és különösen az első Alkotmánybíróság - teremtette meg. A láthatatlan alkotmá ny sokat bírált elméletével a töredékes, egyenetlen és sokszor nem egyértelmű alkotmányi normaszöveget a taláros testület mindenkire nézve kötelező határozatai élő tartalommal töltötték meg. A kormány által előterjesztett alkotmánymódosításnak ezért az a c élja, hogy az alaptörvénynek az Alkotmánybíróságra, a jogalkotásra és a nemzetközi szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit az alkotmánybírósági gyakorlat, illetve az elmúlt 14 év szokásainak megfelelően újrakodifikálja. Ennek során a törvényjavaslatok nem k ívánnak változtatni az egyes alkotmányos szerveket megillető alapvető hatáskörökön. A kormány szándéka és célja az volt, hogy a javaslatok azonos tartalommal, de az esetlegességeket és a pontatlanságokat kiküszöbölve konszolidálják az alkotmány e fejezetei nek, valamint a hozzájuk kapcsolódó törvényeknek a normaszövegét.
