Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 17 (87. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „Mit hoz a jövő, avagy mennyi pénzt vesz ki a Medgyessy-csomag a családosok pénztárcájából” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
503 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanap számos szónoka azt kérte tőlünk számon, hogy nem a jövőről beszélünk, hanem visszamutogatunk. É n az egészségügy dolgaival szeretnék foglalkozni, és abból az aspektusból, hogy mit ígértünk a kormányprogramban, és mit valósítottunk meg eddig. Megígértük, hogy rendbe tesszük az egészségügyet. Megkezdtük az egészségügy rendbetételét, és ebben a rendbeté telben van folyamatosság is. Hiszen nem dobtunk el és nem vetettünk el mindent az előző kormányzat intézkedéseiből, folytattuk a népegészségügyi programot, azzal, hogy odatettük a folytatáshoz szükséges pénzeszközöket, amelyek az előző ciklusban hiányoztak . Tesszük, folyamatosan tesszük a rendbetételt, jogi vonatkozásban, anyagiakban és a konszenzus megteremtésének kísérletében. Erről egy picit többet szeretnék szólni, hiszen itt elhangzott, hogy mindenütt az egészségügyben tüzek égnek. Nézzük meg, hogy mié rt égnek a tüzek, és kik gyújtották meg ezeket a tüzeket! A jogi vonatkozás rendbetételénél a kórháztörvényről, a jogállási törvényről és a szakdolgozói kamara törvénytervezetéről folyik a vita, a kórháztörvényről már az Alkotmánybíróság is tárgyal, a jogá llási törvény kapcsán pedig a kamara sztrájkot helyezett kilátásba. A kórháztörvény vonatkozásában semmi mást nem szerettünk volna, mint rendezett viszonyokat a tőkebeáramlásra, és rendezett viszonyokat arra, hogy hogyan működjenek az egyes vállalkozások a z egészségügyben. Ez sokak szempontjából kedvezőtlen volt, ezért volt ellene ekkora felzúdulás, és picit bujtották is ezt. A jogállási törvényben, amelyet a kamara benyújtott, számos olyan dolog szerepel, 60 százalékban benne vannak azok a munkajogi és ügy eletre vonatkozó dolgok, amelyek a mi törvénytervezetünkben benne vannak, csak vagy nem ismerik, vagy nem akarják ismerni ezt a törvénytervezetet, és ezért lázonganak, berzenkednek ellene. A jogállást nem lehet csak az orvosok vonatkozásában megteremteni, hiszen az egészségügyben több szereplő van, az egészségügy többszereplős dolog, és nemcsak az orvosoknak vannak jogaik, hanem az egészségügy többi szereplőinek is. Állandóan azt halljuk, hogy vágtatnak a gyógyszerárak. Akkor vá gtattak volna a gyógyszerárak, ha érvényben hagyjuk azt a hároméves gyógyszermegállapodást, amit az előző kormányzat kötött, és akkor nem lehetett volna behozni azokat az új, korszerű gyógyszereket a gyógyításba, ha megmarad ez az egyezmény. Új egyezményt kötöttünk, és befagyasztottuk a gyógyszerek árának emelését, a gyógyszerárak a támogatotti körben nem növekszenek az inflációt meghaladó mértékben. (12.20) A nem támogatott gyógyszerek vonatkozásában van emelkedés, de erre a kormányzatnak nincs hatása. S ha ezt összekeverjük, összemossuk és állandóan azt mondjuk, hogy elszaladtak a gyógyszerárak, akkor ezzel csak riogatni lehet a betegeket. Az új gyógyszermegállapodás értelmében sikerült az Alzheimerkór, a cukorbetegség és egy csomó más, olyan gyógyszert behozni a támogatotti körbe, ami eddig nem szerepelt. Állandóan azt kérik tőlünk számon, ami a választási ígéretünk volt, hogy a csontritkulás és a szív, érrendszer gyógyszerét ingyen adjuk. Ezt meg fogjuk teremteni a ciklus végére. A csontritkulás gyógy szerének a jelenlegi támogatása pedig megfelelő mértékű. Itt szerintünk nem kell változtatni. Számon kérnek tőlünk olyan dolgokat, amiket a ciklus végére szeretnénk megcsinálni. Ilyen a nővérhűségjutalom. Soha nem látott béremelés volt az egészségügyi ága zatban. Mértékéről itt már elhangzottak adatok. Most ezt ellehetetleníteni, lekicsinyíteni, leszólni lehet, de ennek a hatását meg akarjuk tartani, és meg fogjuk csinálni a nővérhűségjutalmat, számunkra szükség van az egészségügyben dolgozó orvosokra, nőv érekre, hiszen az uniós kihívások kapcsán várhatóan elvándorlás lesz. Ha mi itthon nem tudjuk megbecsülni őket, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerül a szakma. Rengeteg pénzt fordítottunk a kórházkonszolidációra: 3 milliárd forint körüli összegben 30 kórház működését sikerült konszolidálni. Ahhoz, hogy az egészségügyben lehessen eredményt elérni, konszenzusra lenne szükség, és nem arra, hogy állandóan ránk mutogatnak, hogy mi tönkre
