Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 15 (119. szám) - Döntés napirendi ajánlás módosítására benyújtott indítványról - Az ülés napirendjének elfogadása - A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Ír Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársasá... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
4752 általánossá és kötelezővé tétele, annak elérése, hogy a hátrányos megkülönböztetés szűnjön meg a tagállamokban. Erre kötelez minket az ENSZ Közgyűlése által 1948ban elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatk ozata is, amelynek minden egyes pontját súlyosan sértik a beneši dekrétumok. A csehszlovákiai beneši dekrétumok a köznyelvben azon, magyarellenes alapon meghozott jogszabályok együttes megnevezése, amelyek a második világháborút követően kimondták az egész csehszlovákiai magyarság kollektív háborús bűnösségét, állampolgárságától való megfosztását, előírták közmunkára vonatkozó kötelezettségeiket és internálásukat, továbbá kényszerlakhelyre történő költöztetésüket, földjüktől, házuktól, műhelyüktől, üzletükt ől, vagyonuktól való megfosztásukat, megteremtették a jogalapját a Csehországba irányuló áttelepítéseknek és a Magyarországra történő kitelepítéseknek, továbbá kimondták a magyar intézmények, egyházak és természetes személyek kártérítés nélküli, teljes vag yonelkobzását. Ennek az etnikai tisztogatásnak a következményeként körülbelül 70 ezer főt telepítettek ki Csehországba, illetve 120 ezer személyt Magyarországra. A kitelepítések és az intézkedések célja kimondottan magyarellenes intézkedés volt. Aggasztó, hogy az 19891992 közötti csehszlovákiai ígéretes kezdeményezések ellenére a szlovák kormánytöbbség változatlanul ragaszkodik a dekrétumok hatályban tartásához. Ennek gyakorlati következménye, hogy az egyes dekrétumoknak máig ható jogkorlátozó erejük van, emiatt számos hátrány éri a magyarságot a szlovákiai kárpótlás folyamatában. Az egyházak mindmáig nem kapták vissza, épp a dekrétumokra hivatkozva, nemcsak az akkor elkobzott javaikat, hanem például az elvett egyházi anyakönyveiket sem. Ennek szintén magya rellenes az indoka, így kívánják ugyanis megakadályozni azt, hogy nyilvánvalóvá váljon egyegy település korábbi lakóinak a nemzetiség szerinti összetétele. Nem fogadhatom el azokat a gyakran hangoztatott, úgymond, pragmatikus érveket, miszerint ne sértsük a cseh és a szlovák állam önérzetét a beneši dekrétumok hatálytalanításának megkövetelésével, amelyek amúgy is az Unió létrejötte előtt keletkeztek, és ma már nagyon csekély az igazságszolgáltatásban betöltött szerepük. Tisztelt Ház! Nagyon bízom abban, h ogy olyan magyar képviselők lesznek az Európai Parlamentben, akik majd hozzásegítik az Európai Parlamentet ahhoz, hogy Szlovákiában, Csehországban változzon a jogrend, és a beneši dekrétumok valóban oda kerüljenek, ahová valók: a történelem szemétdombjára. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Több felszólaló nem jelezte felszólalási szándékát. Megkérdezem Kovács László külügyminiszter urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jel zésre:) A miniszter urat illeti a szó. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem jó szívvel válaszolok az elhangzottakra (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Akkor ne válaszolj!) , ugyanis én azt gondoltam, hogy ez egy, az alkalomhoz méltó, emelkedett hangú vita lesz. Azt gondoltam, hogy fontos döntés előtt állunk, és van okunk örülni, hiszen olyan döntés előtt állunk, ami az ország, az emberek érdekeit szolgálja. És minden felelős politikusnak van oka az örömre, ak ár a kormányoldalon, akár az ellenzéki oldalon ül. Ha végigtekintünk az elmúlt éveken, az elmúlt ciklusokon, akkor sajnos láttunk nem kevés példát arra, hogy valakinek csak akkor fontos az ország euroatlanti csatlakozása, ha ezt a kormány padsoraiban éli m eg, és mindjárt a negatívumokra összpontosít, és riogatja a közvéleményt, ahogy az ellenzéki oldalra kerül. Márpedig én azt gondolom, és ebben egyetértek Surján László úrral, hogy az ország csatlakozik, nem a pillanatnyi kormány, nem a pillanatnyi ellenzék . (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Azt gondolom, hogy egy ilyen vitában feltétlenül érvényesülni kellett volna az összefogás megerősítésére irányuló, őszinte szándéknak, mert vannak tennivalóink, van miért összefognunk.
