Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 8 (116. szám) - A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény és a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NÉMETH ZSOLT (MDF):
4429 sért, akkor ezt a passzus ki kell hogy hagyja, és neki kell pótolni az önkormányzatok végleges megállapodását, de ennek lehetőséget kell biztosítani a tö rvénytervezetben. (21.00) Ezért a már többször emlegetett Kovács Zoltán módosító javaslatához kapcsolódva javaslom a 2. § (6) bekezdésének a módosítását egy kapcsolódó módosító indítványban. Tisztelt Parlament! Az előterjesztés tartalmazza azt is, hogy ha eltérő megállapodás nincsen, akkor a belterületi népességgel arányosan kell megállapítani a lakott területrészhez tartozó külterületet, illetve feladat- és népességarányosan kell meghatározni a területrész vagyonát. Természetesen ez így igaz. De vajon mi l ehet az az eltérő megállapodás? Ez az eltérő megállapodás nem lehet más, mint maga a végleges, önkormányzatok közötti megállapodás, amely normál esetben viszont, ha a bíróság másképp nem foglal állást, az előzetes megállapodáson alapszik, és szinte szó sze rint azzal meg kell egyeznie. Tehát javaslom egy kapcsolódó módosító javaslatban, a saját módosító javaslatomhoz kapcsolódva, hogy ennek az eltérő megállapodásnak nem másnak kell lennie, mint egy olyannak, amely az előkészítő szabályozásban már benne van. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, MDF. NÉMETH ZSOLT (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A többször hivatkozott alkotmánybírósági határozat a következőt rögzíti: “A jogbiztonság követelményét s érti az, hogy a hatályos jogi szabályozás nem határozza meg azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az egyes községek, városok közigazgatási határai megváltoztathatók.” Nos, e tekintetben a most tárgyalt törvényjavaslat csupán olyan megszorítást t esz a lakott külterület esetén, hogy az határos legyen majd a fogadó településsel, egyéb megszorítást nem. Nem tudjuk, hogy a jelenlegi 8767 lakott külterületből vajon mennyi bír ezzel a meghatározással, és az itt élő 296 ezer emberből vajon mennyit érint. De aze egyáltalán a szándékunk, hogy kiterjesszük ezt akár egyedi, egy lakással vagy egy házzal körülhatárolható esetekre is? Hiszen nyilvánvalóan az alkotmánybírósági döntést egy konkrét eset előzte meg. Ennek kapcsán mi úgy gondoltuk, hogy akkor járunk el helyesen, ha a lakott belterületekről szóló szabályt kiterjesztjük a lakott külterületre is. Azonban hihetetlen nagy számú ügy is keletkezhet, és azok a motivációk, amelyek kézenfekvő módon a jobb közszolgáltatáshoz való hozzáférést, a fogadó település polgármesteri hivatalához, iskolájához való kisebb távolságot jelentik, bizony jelentősen módosulhatnak most számba nem vett, akár gazdasági megfontolásokkal is. Miközben ezt a törvényt vitattuk, aközben jelent meg a Vas megyei napilapban a címlapon “Tele pülést váltanának” címmel egy eset, amikor is a nicki műgát mellett lévők - az üdülőtulajdonosok egyébként - kezdeményezik, hogy a gazdagabb, mellette levő Répcelakhoz kellene csatlakozni. Azért, mert a nicki, amúgy kis önkormányzat fölemelte a helyi adót. Szó nincs tehát arról, hogy az ott lakó 21 állandó lakos kezdeményezné ezt. Mi tehát a teendő, ha elfogadjuk ebben a formájában a törvényt? Vagy a 21 állandó lakosból a 12 résztvevő közül 7et kell meggyőzni azzal, hogy így szavazzon, vagy egyszerűen beje lentkezni oda lakosként. De továbbmegyek: vajon akarjuke azt, hogy a több esetben két falu között, amúgy határon levő vasútállomáson az állomásfőnök és családja a váróteremben népszavazást tartson, és ha úgy dönt, hogy ő márpedig a szomszéd településre me gy, akármi van kiírva a táblára, át fogják csatoltatni? A jelenlegi helyzetben a bíróságnak nincsen mérlegelési joga, hogy ezt megtehetike vagy nem, csak pótolhatja a két település közt meg nem levő egyezséget, tehát hogy milyen feltételekkel csatolják át . Tehát én minden olyan indítványt támogatok, így Gyapay képviselő úrét is, amely ezt a jogát a bíróságnak talán erősítené, de meggyőződésem, hogy nem elégséges ez, szükséges a későbbiekben
