Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 2 (114. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - NAGY NÓRA jegyző: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
4174 befektet őkkel és más érdekeltekkel, hogy létezik gazdaságpolitikai koncepció, és emellett a kormány szilárdan kitart. Ennek a fő elemei mindenképpen a gazdaság, a verseny élénkítése, a megtakarítások ösztönzése, az eladósodás visszaszorítása és a további adócsökke ntés. A következő igen lényeges tétel - és ez ugyan napi probléma, de jelentős probléma : Magyarországon a monetáris politikának és a kormány gazdasági politikájának összhangban kell cselekednie. Amennyiben ez az összhang megbomlik, vagy legalábbis a komm unikálása arról szól, hogy másként gondolkodik alapvető kérdésekről a Magyar Nemzeti Bank, illetve a magyar kormány gazdaságpolitikája, akkor ez nem csupán szakmai, rosszabb esetben politikai ellentét, hanem ez megmagyarázhatatlan a pénzpiaci szereplők szá mára. A pénzpiaci szereplőket, a befektetőket kevéssé érdekli az, hogy akár a Magyar Nemzeti Bank, akár a magyar kormány miféle politikai indíttatásoktól vezérelve cselekszik egymással szemben vagy egymással nem kellően összehangoltan. Az eredmény a lényeg es, ez pedig a zavar, a rossz kommunikáció és a követhetetlen lépések megtétele. Mindannyiunknak megvan az ilyen vagy olyan véleménye arról, hogy az elmúlt év nyarától, őszén, év elején, illetve a most bekövetkezett pénzügyi lépések mennyiben voltak helyes ek vagy helytelenek, mennyiben hatottak közre abban, hogy a magyar forint azt a bizalmat elveszteni látszik ezekben a napokban, amit reméltünk, hogy meg fog tartani. Egész biztos, hogy ideje lesz annak, hogy az ezzel kapcsolatos felelősségek felmerüljenek, de ebben az időszakban a politikai erőknek nincs más feladatuk, mint hogy megpróbálják az ország iránti bizalmat helyreállítani, és elkerülni annak a látszatát is, hogy politikai okokból bizalmatlanságot váltson ki, tehát szűnjön meg az a helyzet, hogy bá rki, bármelyik erő, tévesen felfogott politikai érdekei miatt esetleg kockáztatja Magyarország gazdasági lehetőségeit és az előrelépés lehetőségét. Ezt követően alárendelt szerepet kap az, hogy a Magyar Nemzeti Banknak, illetve a magyar kormánynak meg kell találnia, bármilyen módon, a kiszámítható együttműködés lehetőségét. Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert ezzel a helyzettel nyilvánvalóan foglalkozni kell, meggyőződésem szerint minden politikai párt valamilyen módon véleményt alkot; én csak remélem, hogy a végkifejlete mindenképpen az lesz, hogy a legfontosabb egy olyan együttműködési minimum megtalálása, amely nem veszélyezteti a Magyarország iránti befektetői bizalmat. Rátérve most már a költségvetés részletes vitájára, természetesen azokka l a kérdésekkel kívánok csak foglalkozni, amelyekkel módosító indítványok formájában is foglalkoztunk, foglalkoztam, és természetesen ezek benyújtásra még mind nem kerültek, lévén, hogy a határidő a mai nap 12 órája, de nagyon örülök, hogyha az államtitkár úr ezzel kapcsolatban legalábbis jegyzeteket készít, hogy legyen idő gondolkodásra és akár vitára is ezekkel kapcsolatban. Az első kérdés örökzöld - és elnézést kérek az “örökzöldért” mindenkitől, akinek ez nem ilyen lényeges , és ez a tömegközlekedéssel kapcsolatos állandó probléma, amely végül is probléma maradt azért, mert nem sikerült pontot tenni a kiszámítható gyakorlat érdekében a mondat végére. Azt gondolom, hogy valamennyi önkormányzat, amely fenntart tömegközlekedést, üzemeltet ilyet, megelégedé ssel és örömmel fogadja azt, hogy a tervezet szerint, és most már a megszavazott sarokszámok szerint, 10 milliárd forint kerül a költségvetésből a tömegközlekedés támogatására országos szinten. Amit problémának érzünk, az azonban az, hogy hiába becézzük mi ezt a támogatást normatív támogatásnak, ez még a mai napig nem az. Korábban mindenki egyetértett abban, hogy meg kell teremteni a tömegközlekedés normatív támogatásának a lehetőségét. Az, hogy ez pillanatnyilag még nem az - és erről szól a módosító javasl at is , több veszélyt rejt magában. Az egyik veszély az, hogy a jövő év, illetve az azt követő év költségvetési vitájában újból politikai és egyéb alkuk tényezője lesz az, hogy a tömegközlekedés jute támogatáshoz, finanszírozáshoz vagy pedig sem. Ez mind enképpen elkerülendő, mert mindenki egyetért abban, hogy az államnak részt kell vállalnia az önkormányzatok tömegközlekedési feladatainak a finanszírozásában, jelzem, nemcsak a helyinek, hanem a helyközinek is a későbbiek során. Amennyiben ez így van, akko r mentesíteni kell a politikai
