Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - Az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat általános vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
409 Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A törvényjavaslat előterjesztését az Európai Unióba történő belépésünk tette időszerűvé. Míg az éle lmiszergyártókat elsősorban az érdekli, hogy számukra enyhébbek leszneke az uniós gyártási és forgalmazási feltételek, mint a mai hazai előírások, addig a fogyasztókat főként az foglalkoztatja, hogy az uniós belépést követően a felszabaduló határokon beöz önlő új élelmiszerek minősége mennyire lesz ellenőrzött, mennyire veszélyeztetik az eddig ismeretlen élelmiszeripari termékek a fogyasztók egészségét. A törvénytervezet erre az aggodalomra látszólag egyszerű választ ad, azt, hogy az élelmiszerszabályozás ban biztosítani kell a nemzetközi szervezetek, mindenekelőtt a FAO/WHO Codex Alimentarius szabályainak, illetve ajánlásainak a figyelembevételét. E törvénytervezet vitájában mindenképpen szükségesnek tartom felidézni, hogy az elmúlt években számos fogyaszt óvédelmi könyv, tanulmány élesen bírálta a Codex Alimentarius fogyasztókra nézve hátrányos vagy legalábbis kétséges, míg a termelők érdekeit jobban szem előtt tartó szabályait. Hadd idézzek néhány állítást HansUlrich Grimm “A leves hazudik” című , magyar nyelven is kiadott könyvéből. Az egyik állítás szerint a Codex túlságosan liberálisan kezeli a címkék kérdését, például elzárkózik az élelmiszerben kis mennyiségben szereplő adalékanyagok feltüntetésének kötelezettségétől. Például anafilaxiás sokk ban hirtelen meghalhat egy olyan allergiás - írja a könyv , aki érzékeny a szójára, de a vásárolt élelmiszer címkéje őt erre nem figyelmezteti. A Codex szigorítására a skandináv országok sikertelen kísérletet tettek, például elő kívánták írni a közismert allergiakiváltó anyagok mennyiségét az adott élelmiszerben, mint például a szója, tej, földimogyoró felhasználását. Kísérletük kudarcot vallott az élelmiszergyártó cégek ellenállásán, akik szerint nem lehet minden jellemzőt rázsúfolni a gyártmányok címkéjé re. Hasonló ellenállásba ütközik a kémiai úton előállított ízek feltüntetése a gyártmányon. Szakértők szerint az Egyesült Államokban elfogyasztott eperjoghurtmennyiségnek csupán 5 százaléka tartalmaz valódi epret, azaz 95 százaléknyi az aromával ízesített joghurt aránya. Olaszországban, Franciaországban és Németországban még ennél az 5 százaléknál is alacsonyabb a természetes eperrel ízesített joghurtok aránya. Az élelmiszergyártók azzal védekeznek, hogy szükségtelen az aroma feltüntetése, hiszen ők csak l emásolják kémiai módszerrel azt, amit a természet maga készített el, azaz a hatóanyag ugyanaz. Mennyiségi megfontolásból sem érdemes idegesíteni a fogyasztókat, hiszen például 5 milligramm aromából egymillió liter vizet mogyoró ízűvé lehet változtatni, aza z elenyésző bevett vegyszer jut egy fogyasztóra. A menthenthiol nevű vegyületből mindössze 0,2 milliárdnyi gramm elegendő ahhoz, hogy egy liter vízhez adva friss grépfrútlé benyomását keltse. A fogyasztóvédők vizsgálata szerint például egy “tyúkhúsleves cs igatésztával” elnevezésű zacskós leves mindössze 2 gramm szárított tyúkhúst tartalmaz, ami 7 gramm nedves tyúkhúsnak felel meg - ennek a könyvnek egy érdekessége, hogy új kifejezéseket ad számunkra: ezek szerint van szárított tyúk és van nedves tyúk , a t öbbi tyúkhús ízt aroma révén állítja elő a zacskós leves gyártója. (15.40) A felsorolt példákat folytathatnám, de azt igyekeztem most fölidézni, hogy nem feltétlenül előrelépés lesz a Codex Alimentarius szabályainak az átvétele akkor, ha ezzel egyidejűleg hatályukat vesztik a bizonyos területen sokkal szigorúbb hazai fogyasztóvédelmi előírások. Itt kell megemlíteni, hogy a magyar Codexmunka szakmai irányítása a Codex Alimentarius Magyar Nemzeti Bizottság feladata lesz. Ez a bizottság tizenöt tagból áll, ak iket a gazdaság, a tudomány, a fogyasztók és három tárca, a földművelésügyi, az egészségügyi, valamint a gazdasági tárca képviselőiből a FAO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke nevez ki. A felsorolásból számomra úgy tűnik, hogy Magyarországon is
