Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
3971 Megadom a szót Szijjártó Péternek, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, egyet kell értenünk a Közbeszerzések Tanácsának 2001. évi jelentésében álló mondattal, mely szerint a korrupció elleni küzdelem leghatékonyabb módja a közbeszerzési törvény betartatása, betartásának kikényszerítése, a törvény következetes érvényre juttatása. A közpénzek felhasználásában a legjelentősebb szempontnak az átláthatóságnak kell lennie. Éppen ezért minden egyes ilyen törvényjavaslatnak, ami most előttünk fekszik, ezt a célt kell elsősorban kiszolgálnia, és ezt a célt kell elérnie. Mindazonáltal abban is egyet kell értenünk, hogy a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok nem lehetnek túlzottan bonyolultak, mert a nehéz alkalmazhatóság önmagában is az önkéntes jogkövetés ellen hat. Az elmúlt héten a vezé rszónoklatban a Fidesz képviselőcsoportja részéről már felsoroltunk néhány olyan pontot, amelynek megváltoztatását indokoltnak látnánk ebben a törvényben. Kérem, engedjék meg, hogy ezekre még egyszer felhívjuk a figyelmet. Mi úgy véljük, hogy a közbeszerzé si eljárás bonyolultabbá tétele többek között amiatt is veszélyt hordoz magában, mert az európai uniós forrásokból származó támogatásokat is majd közbeszerzési eljárásban kell elkölteni. Ha azonban a vonatkozó jogszabályok az átláthatóság körülményeinek bi ztosítását meghaladó mértékben, tehát például feleslegesen bonyolultak, akkor ez bizony már hátráltatja azt, hogy minél nagyobb hatékonysággal tudjuk felhasználni az Európai Uniótól érkező forrásokat. Összességében, ha áttanulmányozzuk az előttünk fekvő tö rvényjavaslatot, akkor azt kell megállapítani, hogy bizony kicsivel több olyan szabály található benne, amely a korábbiakhoz képest az eljárásokat bonyolítja, és kevesebb olyan van, amely mondjuk, egyszerűsítő lépéseket foganatosít. Az egyik ilyen egyszerű sítő lépésnek tűnhet az az intézkedés, amely véleményünk szerint inkább a közbeszerzés rendszerének kiszámíthatatlanságát fogja majd okozni. Ez pedig a következő: a hatályos közbeszerzési törvénytől eltérően az önök most itt előttünk fekvő javaslata nem ír ja elő, hogy az ajánlatkérőknek majd rendelkezniük kell a közbeszerzés fedezetével, amikor megindítják a közbeszerzési eljárást. Ha ez a szabály valóban hiányozni fog a törvényből, akkor ez nagyon komolyan fogja sérteni, vagy legalábbis csorbítani vélemény ünk szerint az ajánlattevők jogait, és növelni fogja az esélyét annak, hogy ezek az ajánlattevők esetleg felesleges erőforrásokat fordítanak az ajánlattételre, mondjuk, ha az ajánlatkérő megalapozatlanul ír ki egy ilyen eljárást. Vannak olyan pontjai ennek a javaslatnak, amelyek módosítását majd természetesen a megfelelő formában és időben javasolni fogjuk módosítani az előterjesztőnek. Ilyen például a javaslat 5. §a. Ez a bizonyos paragrafus kötelezővé teszi közbeszerzési terv készítését szinte minden egy es ajánlatkérő számára, itt kivételt csak a közszolgáltató szervezetek jelenthetnek majd. A közbeszerzési terv azonban, szerintem mondhatjuk azt, hogy valójában megkettőzi az előzetes tájékoztató intézményét, mely intézményt egyébként az Európai Közösség v onatkozó előírásai írnak elő és tesznek kötelezővé. Ez a közbeszerzési terv egyébként az elkészítésen kívül más kötelezettséget nem is eredményez, nem is jelent az ajánlatkérő számára, mivel annak elkészülte előtt, magyarul gyakorlatilag anélkül is lehet k özbeszerzési eljárást tartani, valamint ha egy beszerzést az ajánlatkérő előirányoz a közbeszerzési tervben, akkor sem köteles azt megvalósítani. Ez tehát gyakorlati okból is kérdésessé teszi a közbeszerzési terv szükségességét. Aztá n vannak olyan ajánlatkérői körök, amelyeknél egyéb szempontok is a tervkészítési kötelezettség ellen szólnak. Ilyenek lehetnek például a kis költségvetési főösszeggel rendelkező helyi önkormányzatok, amelyeknél nem életszerű, hogy akár éveken keresztül is közbeszerzési eljárást kelljen lefolytatni, hiszen beszerzéseik értéke nem éri el a közbeszerzési értékhatárt.
