Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - Az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ JÓZSEF ANDOR (Fidesz):
398 hol a higiénés előírásokkal foglalkoztunk, és csak a legvégén, '95 tájékán próbáltunk a fogyasztókkal is foglalk ozni. Fontos azért, mert az európai uniós, tőlünk nyugatabbra levő, fejlettebb stratégiával rendelkező államok is botrányok sorozata révén jutottak el oda, hogy rájöjjenek arra, bizony meg kell alkotni olyan jogszabályokat és irányelveket, amelyek később k ihatással lesznek az ő élelmiszertörvényükre és élelmiszerbiztonságukra. Bizony, ha már a botrányoknál tartunk, akkor el kell mondanom, hogy először volt a baj és aztán a cselekvés Nyugaton is. Hiszen ma már mindenki emlékszik arra, amit Belgiumban úgy hí vtak, hogy dioxinbotrány, vagy talán emlékszünk arra is, amit Angliában BSEnek hívtak, vagy talán emlékszünk arra is, ami nemrég Németországban robbant ki; egy takarmánybotrány volt, nem részletezem, hogy mi miből állt, nem ez a lényeg. S talán ennek volt köszönhető az, hogy a 2000. évben a fejlett európai államok létrehozták azt, amit úgy hívnak, hogy Fehér könyv, amelyben meghatározták, hogy modern élelmiszerbiztonsági hivatalt kell létrehozni. Örömmel üdvözlöm, hogy ez idéntől nálunk is létrejött és mű ködik. Egyben örömmel üdvözlöm azt is, hogy itt a jogszabályban előírtak ellenőrzése és irányítása az Élelmiszerbiztonsági Hivatal alá fog tartozni. Ugyanakkor meghatározták azokat az irányelveket a fontos termékpályákon - mint a hús, a tej, a tojás és má s termékpályák , amelyeket kell ezeknél a termékeknél alkalmazni. Talán ennek köszönhető, hogy itt Magyarországon is a jogharmonizáció keretében egy vadonatúj élelmiszertörvényt hoztunk létre, amely egyben hatályon kívül helyezi a '95ös élelmiszertörvény t, és mondhatjuk azt, hogy 90 százalékban megfelel bizonyos elvárásoknak, és csak 10 százalékban módosul. Én mégis azt mondom, higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy mérföldkő ez az élelmiszer szempontjából, hiszen teljesen új utakon indult el az élel miszertörvénnyel az egész élelmiszerbiztonság. Hiszen ma már nem embereknek gyártunk élelmiszert, hanem egyénre lebontva fogunk majd élelmiszert gyártani. Ha valaki megkérdezné, hogy mit értek ez alatt, elmondanám, hogy talán azzal, hogy az élelmiszerek j elölését pontosabbá tesszük, egy olyan egyén, aki allergiás megbetegedésben szenved, lehet, hogy elolvassa az élelmiszer hátoldalán, hogy az, mondjuk, laktózt tartalmaz, vagy esetleg fehérjeérzékeny embereknek nem ajánlott az az élelmiszer, tehát egyénre l ebontva tud majd magának élelmiszert venni, és ebből kifolyólag esetleg ki tudja küszöbölni azt az allergén hatást, ami éri bizonyos élelmiszer elfogyasztásával, esetleg a tudta nélkül. Ugyanakkor mint gyakorló állatorvos mondom, hogy azért van itt néhány dolog, amelyben szót kellene érteni. Aki állatorvosként dolgozott, és, mondjuk, hatósági állatorvos volt, az nagyon jól tudja, hogy az élelmiszerelőállító hely működésének megkezdése előtt volt egy engedélyezési eljárás, amelyben sok esetben az állatorvos úgynevezett bejáráson vett részt. Itt bizony kiderült nagyon sok olyan dolog, amiről az illető, az előállító nem igazán tudott; akkor felhívta ezekre az állatorvos a figyelmét, és ezt megcsinálván megkezdhette a gyártást. Ezért én személy szerint egy kics it furcsállom azt, hogy csak bejelentési kötelezettség van, az engedélyezési kötelezettség megszűnik, és csak bizonyos területeken - hús, tej, tojás - fontos. De én feltenném a kérdést, hogy, mondjuk, a halfeldolgozást - és van rá példa Magyarországon is - vajon hova tesszük. A húshoz? Vagy hova? Vagy a méz előállítása: nem akarom mondani a hamis mézet, amiről Németországban ódákat tudnának zengeni. Nem tőlünk ment - elmondom, hogy senki félre ne értsen. Tehát mégis a mézgyártás vajon hova tartozik? Bár leh et azt mondani, hogy kevésbé van súlya a magyar gazdaságban. Tehát mindenféleképpen ezt a bejelentést, engedélyezést egy kicsit - nem egyébben, mint a végrehajtási rendeletben - pontosítani kellene, hogy mi értendő ez alatt. Amiről még szeretnék szólni, és ami megint engem személy szerint meglepett, az volt, hogy megszünteti az adalékanyagok, különleges táplálkozási célú élelmiszerek és csomagolóanyagok engedélyezési kötelezettségét. Emlékezzünk, hogy valamikor a rendszerváltás előtti időkben egy nagy barom fifeldolgozó kapott egy komoly megrendelést egy iszlám országtól, ahová annak rendje és módja szerint időben leszállította a darabolt csirkét - vagy nem tudom, milyen csirkéről volt szó. A lényeg az, hogy akkor egy szép zöld színű csomagolóanyagot használ t. Nem volt a színnel sem
