Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - Az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
399 olyan nagy probléma, csak egyet nem tudott az illető, vagy nem figyelt: az iszlám szent szín a zöld. Tehát tulajdonképpen ezen egy kicsit megbukott az üzlet. Szeretnék ennél komolyabb példát mondani. Ha bárki bemegy bármelyik nagy hipermarketbe, és, mondjuk, csomagolt virslit szeretne venni, akkor észreveszi, hogy a virslit eltakaró fólia egy színezett fólia; általában szebb színt ad, mint amilyen színű - miután kibontja - a virsli. Ezt egyébként az előző élelmiszertörvény és az az t kísérő rendeletek tiltották, tehát csodálkoztam, hogy ilyen lehetséges; de valószínűleg átment a szűrőn. (14.50) Tehát ezért csodálkozom azon, hogy egyszerűen törvényileg meg akarjuk szüntetni ezeknek az adalékanyagoknak, illetve csomagolóanyagoknak egyá ltalán az engedélyezési kötelezettségét. Azt mondom, hogy láttam már fekete fóliába csomagolt párizsit is, a színből adódóan is elég érdekes színe volt, mármint ha a párizsit vesszük alapul. Azt mondom, hogy azért ezekre oda kellene figyelni. Ha meg az ada lékanyagokról mondanék néhány gondolatot, akkor azt mondanám, hogy a só is adalékanyag, de nyilvánvalóan a sónak azért nincs akkora hatása, mint egy másik adalékanyagnak. Talán önök is emlékeznek, volt egy időszak, amikor a lakosság körében volt egy ilyen, hogy úgy mondjam, láz, ami abból állt, hogy mindenki a konyhája falára kifüggesztett egy táblázatot, amiben volt három darab E betű, és az egyik 100zal kezdődött, a másik 200zal, a harmadik 300zal, és mindenki azt nézegette, hogy az élelmiszer címkéjén milyen E betűt talál, és különböző rémhírek voltak, hogy minél magasabb az E utáni szám, akkor ez azt jelentette, hogy abban annál több adalékanyag és egyéb antioxidáns van. Ez egyáltalán nem ezt jelentette, csak ezt kevesen tudták, tehát nem volt összefü ggésben ezzel, de volt egy ilyen típusú pánik is a lakosság körében nem is olyan rég. A másik dolog meg az, hogy itt van egy nagyon érdekes pont, amely az őstermelőkre vonatkozik. Ez a pont azt írja, hogy az őstermelőkre is vonatkozik a bejelentési kötelez ettség, kivéve, ha saját maga vagy családja számára termel valamit. Ez eddig érthető. Bejelentési kötelezettség nyilvánvalóan kiket terhelne? Mondjuk, gondolom azt, aki esetleg kecskét tart, és kecskesajtot készít otthon, és ezt megpróbálja árulni. Megint azt mondom, hogy bejelentési kötelezettség nyilván lehet, sőt kell, sőt jó is, de úgy gondolom, hogy azért meg kellene nézni ezeket a feltételeket, ahogy ezek készülnek, hiszen itt valamelyik képviselőtársam elmondta, hogy a világon milyen mortalitása és m ilyen morbiditása van ezeknek a kórokozóknak. El kell mondanom, hogy világviszonylatban a szalmonella is igencsak vezet. Tehát azt mondom, hogy valahol a végrehajtási rendeletben ezt pontosítani kellene. Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy magam is mi nt mezőgazdasági bizottsági tag megszavaztam, és most is támogatom, hogyne támogatnám, de mindenféleképpen tudom javasolni… - és benyújtottunk néhány módosító indítványt, amely az élelmiszerhamisítással kapcsolatos vagy akár az élelmiszerhigiénia mint te rminus bevezetése ebbe a törvénybe, szóval ezeknek a támogatását. Majd a végrehajtó rendeletek pontosításával támogatom ezt a törvénytervezetet. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kis Zol tán, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! 1995ben, amikor az élelmiszertörvény elfogadásra került ebben a Házban, akkor az v olt a vezérmotívum és a vezérelv, hogy az európai uniós szabályoknak megfelelő szabályozásra van szükség, és ennek a kerettörvénynek majd számos végrehajtási rendeletén keresztül végül is az úgynevezett élelmiszerkönyv elkészültével ezt az egész szabályren dszert egységesen látjuk, a termelést, a
