Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mozgóképről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3942 elodázhatatlan. A filmtörvényt az Országgyűlésnek meg kell alkotnia. Ám az, hogy milyen lesz, cseppet sem mindegy. Ez a tervezet elkészült, amit a szakma a minisztériummal egyeztetve elfogadott, de töreked ni kell minél szélesebb konszenzus megteremtésére, hiszen egy ilyen típusú törvény a magyar kulturális élet számára nagyon fontos. Örömmel látom, hogy ez a tervezet tartalmazza a polgári kormány és a filmes kerekasztal között 2001ben és 2002ben folyó pár beszéd alapelveinek többségét. A minisztériumi sikerinterjúk erről nemigen szólnak, de nem baj, ami érték, az így is érték marad. Most a törvényalkotó folyamatban a hazai filmgyártásnak azt a hosszú távon is jól működő, racionális rendszeré t kell megteremtenünk, amely történetének második évszázadában megfelelően koordinálja a hazai filmgyártást és filmforgalmazást, érvényesíti a szakmai és nézői szempontokat egyaránt. A filmgyártás mindig is a hazai kulturális élet egyik meghatározó, alkotá saiban nívós és sikeres ága volt. A rendszerváltozás óta persze szembe kell néznie a globalizáció hatására kialakult súlyos problémákkal. Magyarországon átlagosan napi két órát töltenek filmnézéssel az emberek, de ennek elenyésző töredékét jelentik a magya r filmek. Ennek egyik oka az is, hogy a tévében nem lehet magyar filmet látni. A másik, hogy alig készülnek olyan filmek, amelyek népszerűek lennének a nagyközönség körében. A mozik száma 1990 óta a több ezerről 500ra, a mozilátogatók száma 35 millióról 1 4 millióra csökkent, és a 14 millió néző több mint 90 százaléka is amerikai filmet néz. A magyar filmre évente csak 1 millió 200 ezer néző kíváncsi. Éppen ezért teljes mértékben támogatjuk, hogy a jelenlegi törvénytervezetben szerepeljen a normatív támogat ások feltételrendszere. Fontos, hogy a támogatások odaítélésénél a nézőszám nagyságát, arányát is vegyék figyelembe. Ha a magyar film nem jut el a magyar közönséghez, akkor a törvény nem éri el a legfontosabb célját. Egyetértünk a törvényben megfogalmazott célokkal, támogatjuk, hogy az állami támogatási rendszer működtetése során a közpénzek felhasználása hatékony és eredményes, átlátható és ellenőrizhető legyen, úgy, hogy közben folyamatosan nőjön a magyar filmek nézettsége. Ezek a filmtörvény tervezetének sarokpontjai. Nagyon szomorú lenne, ha más európai országokban tapasztalt negatív hatásokkal kellene szembesülnünk, mint például Finnországban, ahol a hírek szerint a szakma kontraszelekciója a '90es évek közepére kaotikus állapotokat teremtett. A kurató riumok és különböző szakmai műhelyek, irányzatok rossz döntések sorozatával szétzilálták ott a filmszakmát. A teljes művek elkészítéséhez elégséges támogatásokat mindig csak a nagy öregek kaptak. Reméljük, hogy nálunk ez nem fordulhat elő. Bízunk benne, ho gy a tervezetben szereplő műhelyek létrehozása nem az említett rossz példát erősíti. Sajnos, a törvénytervezetben tisztázatlan, hogy kinek van joga arról dönteni, hogy mi minősül műhelynek és mi nem. (10.50) Ez persze nem véletlen, mert ki döntené el, hogy ez műhely, az meg nem műhely. Ám hiába lesz nyitott a rendszer, azaz bárki létrehozhat új műhelyt, ha nem kap elég pénzt. Félő, hogy az új alkotók nem új műhelyeket hoznak majd létre, hanem ahhoz a műhelyhez csapódnak, amelyik a legtöbb pénzt kapja. A jel enlegi tervezetből világosan látszik: a filmszakmának sikerült elérnie, hogy a Medgyessykormány választási ígéretét betartva, még idén a parlament elé kerüljön a törvény. De a tervezet számos ponton nyitva hagy kérdéseket. A kormány által beterjesztett ja vaslat Wittgenstein szellemében készült. Aki azt várta, hogy egy átfogó mozgóképtörvény készüljön, csalódottan ugyanazt állapíthatja meg, amit Wittgenstein a filozófiáról: mindent úgy hagy, ahogy van. Igaz, jogilag rendezettebb formában, a feladatokat
