Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 25 (111. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
3812 táptalaja nincs, csak néhány izolált szélsőséges használja ezeket a szörnyűséges, nyugodtan mondhatjuk: szörnyűséges eszméket. Magyarországon is ugyanúgy lenne, hogy csak néhány kis csoport masírozna az utcán különböző zászlókk al és terjesztene helyi lapokban gyalázatos nézeteket. A probléma ott kezdődik, tisztelt képviselőtársaim, ha ettől nem határolódunk el; tisztelet azoknak a jobboldali politikusoknak és közéleti szereplőknek, akik ezt megteszik, mint például Sólyom László az elmúlt napokban is egy interjújában utalt erre. De mit szóljunk akkor, képviselőtársaim, ha itt, a parlamentben láttuk azt, hogy milyen tapsokat kapott az elmúlt ciklusban Csurka István és pártja? Mit szóljunk akkor, ha az előző miniszterelnök, Orbán Vi ktor idegenszerűnek nevezte politikai ellenfeleit, és kedvenc rádióműsorának egy olyan műsort nevezett meg, amely egyértelműen a kirekesztés pártjára állt? Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége nevében ezúton kérek minden pártot és szól ítok fel minden pártot arra, hogy határolódjon el világosan az antiszemita és rasszista jelenségektől, és közösen álljuk útját annak, hogy a magyar társadalmat ne fertőzze tovább semmiféle ilyen nézet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban .) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kormány nevében Bársony András államtitkár úr kíván reagálni az elhangzottakra. BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Meggyőződé sem szerint a probléma, amelyet ön fölvetett és meglehetősen széles spektrumban fejtett ki, nagyon fontos jelensége a magyar közéletnek, és többet is megér, mint pusztán egy napirend előtti fölszólalást és arra adandó választ. Nemcsak a politikusoknak, han em történelemtudósok és az igazságügy minden rendű és rangú szakértőjének van feladata abban, hogy közösen küzdjünk az antiszemita, rasszista, kirekesztő nézetek ellen, és megteremtsük azt a társadalmi közeget, amely valóban nem fogad be ilyen nézeteket, é s el is ítéli azokat. Szeretném azonban azt is megjegyezni, hogy az a példa, amelyet ön hozott, egész pontosan a Német Szövetségi Köztársaság minapi történelméből, nemcsak abból a szempontból tanulságos, hogy végül is egy modern konzervatív párt hogy reagá lt egy abszolút módon elítélendő nyilatkozatra, hanem abból a szempontból is tanulságos, hogy hogy jutott el Németország a fasizmus korszakából addig, hogy képes valóban kiszorítani a társadalomból ilyen nézeteket és ilyen nézetek képviselőit. És itt egy d ologról azért nem szabad megfeledkezni; nevezetesen, hogy Németországban nem úgy, mint Európa egyébként számos országában, nemcsak egyszerűen a közszellemnek egyfajta formálása eredményezte ezt, hanem a jogalkotás igen szigorúan lépett fel, éppen azért, me rt a társadalom kezdetben meglehetősen tanácstalanul állt saját történelmével szemben. Németország olyan ország, ahol a holokauszt tagadása önmagában büntető törvénykönyvi tényállást valósít meg, ahol azért a nyilatkozatért, ha valaki megpróbálja a holokau sztot tagadni, önmagában büntetőeljárással néz szembe. (8.30) Azt gondolom, lehet, hogy a mai Németországban már nem volna erre szükség, de amikor ezt a szabályozást bevezették, akkor ez volt az a momentum a német társadalom életében, amely nem kevéssé hoz zásegítette őket feldolgozni a nácizmus és a második világháború történelmét. Lehet azt mondani persze, hogy a mai Magyarország távol áll attól a Németországtól, amilyen körülmények között ott és akkor megszülettek ezek a jogszabályok - bár így volna. Ez a z a probléma, amelyen talán vitatkozni kellene, nemcsak e Ház falai között, hanem a magyar közéletben, mert éppen az ön által elmondottak, és azok a jelenségek, amelyekre ön utalt, azt bizonyítják, hogy bár valóban nagyon sok idő eltelt, de a magyar társad alomban sok ellentmondásos nézet és érzelem uralkodik, és a
