Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 25 (111. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PÁVA ZOLTÁN (MSZP):
3813 gyűlöletbeszédnek olyan elemei jelennek meg nap mint nap a magyar médiában, amellyel szemben, úgy tűnik, a társadalom még nem eléggé felvértezett. Ezért meggyőződésem szerint nem az a kérdés a vit ának ebben a momentumában, hogy mi az, amit szeretnénk elérni majd végcélként, nevezetesen, hogy a társadalom egészséges politikai érzülete kiszűrje ezeket a nem egyszerűen nemkívánatos jelenségeket, hanem az elítélendő jelenségeket, hanem az a kérdés, hog y addig mi lesz, amíg ez a magyar társadalomban így megérlelődik. Szeretném tehát azt jelezni, hogy miközben mélységesen egyetértek nemcsak a politikai, hanem az eszmei indíttatásával is mindannak, amit a képviselő úr elmondott, mégis annak meggondolására kérem, hogy mérlegelje, nem célszerűbbe ma Magyarországon többek között ahhoz hasonló lépést is megtenni, amelyet megtettek annak idején Németországban, és amely eredményre vezetett, pontosan arra az eredményre, amelyet mindannyian üdvözölhetünk, legalább is azok, akik demokratikus módon gondolkodnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Páva Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, az MSZP képviselője: “Volt egyszer egy győzelem” címmel. A képviselő urat illeti a szó. PÁVA ZOLTÁN (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Volt egyszer egy győzelem, történetesen épp ötven évvel ezelőtt, volt egy győzelem, ami megrengette a világot, elsősorban persze a fut ballvilágot, nevezetesen, a magyar válogatott otthonában, a félelmetes Wembley stadionban a világon elsőként győzte le a futballjáték feltalálóit. Megjegyzem, a skótok 1928ban már Londonban megverték az angolokat, de ők ezt egy családi ügynek tekintették. Ennyi és nem több, amire emlékeznünk kell. Ez itt van, velünk él még ma is, minden más, ami az idők során rárakódott, feleslegessé, lényegtelenné vált. Kiment tizenegy egészséges, életerős magyar fiatalember, és azt csinálta, amihez értett, márpedig akkor iban mindenkinél jobban: nekikezdett futballozni, élvezve a munkát, a játékot. Egyesek szerint közben arra is gondolt, hogy a dolgozó magyar népet és egyben a szocialista tábort is szolgálja, sőt a végén igazolta, mintegy be is bizonyította népi demokratik us rendszerünk fölényét. Volt egyszer egy csapat - el tudjuk sorolni, hiszen Gémesi kollégám az előbb felsorolta a neveket, tehát volt egy csapat , amely valóban nagyot alkotott a pályán. És éppen ezzel a csapattal kapcsolatban talán soha senki nem mondta még ki, amit egy évvel később a berni vbdöntőben éppen ellene nyerő nyugatnémet válogatottról, hogy visszaadta az emberek önbecsülését. Puskás mindannyiunk helyett cselezett, Hidegkuti valamennyi magyar helyett gólt rúgott, Grosics értünk is védett, Buzá nszky Jenő pedig velünk együtt szerelt. Ennyiben persze politika is volt a győzelem - szimpatikus, kedves, felejthetetlen politizálás. Volt egyszer egy játék. Világszinten műveltük, és azt mi, magyarok, nem sok mindenről mondhatjuk el, hogy imádtuk, szeret tük, megőrültünk érte. Meglehet, rosszul szerettük, épp ezért megszökött tőlünk, boldogabb és boldogtalanabb tájakra települt. Egyik helyen üzlet lett, a másik helyen boldogságpótlék - nálunk se ez, se az. Emlékeink vannak, így ez a fél évszázad is, és mik özben eszünkbe jut, kellemes bizsergést érzünk, talán még el is takarjuk a szemünket. Valahol valamit elrontottunk; így, valamennyien, mi, tízmillióan, akiknek közünk van ehhez az országhoz. Ebben nem lehet átmutogatni a másik oldalra, bár be kell vallanom , hogy időnként mi is szívesen megtesszük. Itt nincs jobboldali passz meg baloldali gól, legfeljebb különféle oldali posztok vannak. Azért is demokratikus játék a foci, mert ebben nem lehet egy életen át hazudni, ámítani, itt mindenki kiteszi a gyepre, ami je van. A pályán ott van előttünk a teljes ember, erényeivel, hibáival, nagyságával és kicsinyességével, ahogy szívből, észből, lélekből, gyarlóságból össze lett rakva. Ideigóráig itt is lehet magyarázkodni, mellébeszélni, de a végén ott van két szám, és az a két szám
