Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 25 (111. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
3811 A k épviselő urat illeti a szó. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ha körbetekintünk a világban, és különösen Németország felé figyelünk, rendkívül érdekes, a mai magyar közélet számára is tanulságos példával találkozhatunk. V alószínű, hogy sokaknak feltűnt az, akik érdeklődnek a nemzetközi közélet politikai kérdései iránt is, hogy Martin Hohman CDUképviselőt az elmúlt napokban kizárták a nyugatnémet Kereszténydemokrata Unióból. Miért történt ez a rendkívüli lépés? Érdemes me gvizsgálnunk a hátterét ennek. Először is azért, mert az említett képviselő olyan kijelentéseket tett Németországban, amelyek a német politikai elit számára évtizedek óta elfogadhatatlanok. Egy választókerületében tartott rendezvényen a zsidókat tettes nép nek nevezte, és a zsidóknak tulajdonította például II. Miklós orosz cár és családja meggyilkolását. Megjegyzem, a beszédről egy rövid kivonat egy internetes honlapon jelent meg, valaki felfigyelt erre, majd országos botrány támadt belőle. Rögtön, ahogy a n émet lapok erről írtak, és a német nyilvánosság tudomást szerzett az esetről, azonnal a német Kereszténydemokrata Unió javasolta, hogy zárják ki a pártból az illető képviselőt. A helyi alapszervezete nem támogatta ezt, de mind a tartományi, mind az országo s vezetőség ragaszkodott hozzá, és maga Edmund Stoiber, a testvérpárt, a CSU, tehát a keresztényszocialisták vezetője szólította fel a képviselőt távozásra és lemondásra. Mint tudjuk, ez meg is történt, kizárták a pártból az illető képviselőt. Mindez persz e nem új jelenség, megjegyzem, NyugatNémetországban és a CDUban. Közel másfél évtizeddel ezelőtt, emlékszünk rá, akkor Philipp Jenninger, aki akkor az úgynevezett nyugatnémet - akkor még létezett KeletNémetország, NyugatNémetország - parlament elnöke volt, neki le kellett mondania posztjáról, méghozzá azért, mert a kristályéjszaka 50. évfordulója alkalmából a megemlékező ülésen, amit ennek tiszteletére tartottak, nos ott a zsidókat is felelőssé tette az antiszemitizmusért. Megjegyzem, ezek olyan kifeje zések és olyan típusú beszédekről van szó, amelyeket most szóba hozok, amelyek ha a magyar közéletben hangoznának el, tisztelt képviselőtársaim, azt a szomorú sajátosságot kell tudomásul vennünk, hogy fel sem kapnánk érte a fejünket, olyannyira hozzászoktu nk már az ilyen típusú hangokhoz. Nos, ott a német parlament elnökének rövid időn belül távoznia kellett a posztjáról. Emlékszünk rá, hogy kereszténydemokrata és szociáldemokrata képviselők egymás után álltak fel a parlamenti ülés alatt és hagyták el a ter met. De nincs ez más pártban sem másként. A német szabad demokrata pártban, a liberális pártban Jürgen Möllemann, aki a pártnak nagy reménysége volt, nemrégen, egy néhány évvel ezelőtti választási kampányban szintén antiszemita hangokat pengetett a választ ási kampány kapcsán, és a pártja nagyon határozottan elhatárolódott tőle. Olyan keményen tette ezt, hogy Jürgen Möllemannak ki kellett lépni a nyugatnémet FDPből. De sorolhatnám a többi példát is, tisztelt képviselőtársaim, hiszen emlékszünk rá, hogy Mar garet Thatcher milyen határozottan követelte azt képviselőitől, hogy kérjenek bocsánatot, határolódjanak el, és lépjenek ki a pártból, akik a feketékkel szemben hangoztattak olyan nézeteket, amelyek elfogadhatatlanok az angol közélet számára. Emlékszünk ar ra, hogy Mitterrand francia elnök hogyan dobott koszorút a Szajnába ott, ahol szélsőjobboldali szélsőségesek arab bevándorlókkal szemben alkalmaztak erőszakot. Miről szólnak ezek a példák, tisztelt képviselőtársaim? Nos, egyik helyen sem a büntető törvényk önyvtől féltek a politikusok, hanem egyértelmű volt, hogy kialakítottak egy olyan társadalmi konszenzust, aminek az a lényege, hogy vannak olyan jelenségek, amelyekkel szemben akár jobboldali, akár baloldali, akár liberális valaki, föl kell lépnie, el kell határolódnia és cselekednie kell. Ilyen jelenségek az antiszemitizmus és a rasszizmus. És más nem védi meg a társadalmat ettől, csak ha egyértelmű politikai állásfoglalásokat teszünk. Ezt tudják NyugatEurópában. Ezért van az, hogy NyugatEurópában és a v ilág nyugati felén semmiféle
