Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3655 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Mielőtt belekezdenék az előttünk fekv ő, sportról szóló törvényjavaslat konkrét tárgyalásába, mindenképpen szólnunk kell néhány szót arról is, hogy szükségese egyáltalán egy új törvényjavaslat sürgős áterőszakolása a parlamenten a jelen helyzetben. A 2000. évben hatályba lépett, sportról szól ó törvény a közjogi szabályozás mellett a sport civil jogi vonatkozásait is komplex, jogágazati jellegű, egységes szabályozásban részesítette. Az a törvény számos jelentős, új intézményt vezetett be, mint például a német Sportbund vagy az angol Sport Counc il mintájára a nemzeti sportszövetségeket vagy a sport választottbíráskodás intézményét. Nemcsak mi mondjuk, hanem a jelen jogszabályi javaslat előterjesztői is elismerik a törvényjavaslat általános indokolásában, hogy a 2000. évi CXLV. számú törvény nemze tközi szinten is úttörő jellegűnek minősíthető. (14.40) Mindezek után a jelenleg előttünk fekvő javaslat általános indokolásában az előterjesztő azt is elismeri, hogy a sport jogi szabályozásának átfogó felülvizsgálata 2003ban csak ré szlegesen volt elvégezhető, hiszen bizonytalan, hogy hazánknak az Európai Unióhoz való, jövő évben esedékes csatlakozása milyen hatásokat fog gyakorolni a sport világára. Különösen bizonytalan a területi, települési sportigazgatás jövője, tekintettel az Eu rópai Unió regionális politikájával összefüggő, még csak első lépéseinél tartó közigazgatási reformra. Továbbgondolva a folyamatot, úgy vélem, mindannyian egyetérthetünk itt a teremben abban, hogy a sportfinanszírozás átfogó reformja csak költségvetési töb bletforrások bevonásával lenne megoldható, ezek pedig jelenleg sajnos nem állnak rendelkezésre. Az előttünk fekvő javaslat döntő többségében követi a jelenleg hatályos vonatkozó jogszabály tartalmát, szerkezetét és koncepcióját. Akkor nem értjük, hogy most mire ez a nagy sietség. Mire a sürgős tárgyalás? Néhány hónap múlva hazánk csatlakozik az Európai Unióhoz. Mi lesz, ha majd akkor is gyökeresen át kell alakítanunk a sporttörvényt? Jogbiztonságban mi értelme van 123 évente új és új törvényt készíteni eg y ilyen szakterület számára? Néhány hónap múlva nyári olimpiai játékokat rendeznek. Miért kell pont most adminisztratív, bürokratikus változások és változtatások sorozatára kényszeríteni a teljes magyar sportvilágot? Hogyan várhatunk el így kiemelkedő ered ményeket az olimpián? Hogyan várhatjuk el, hogy a sportolók és a sportvezetők csak a feladataikra koncentrálva, nyugodtan készüljenek a játékokra? Azt sem tudjuk, tisztelt államtitkár úr, hogy vajon önök feles vagy kétharmados többséget igénylő jogszabályn ak tartjáke ezt a törvényt. Jogosan adódhat természetesen a felvetés, hogy vajon miért is kérdezem ezt. Néhányan még emlékeznek arra, hogy Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal egyik jelenlegi államtitkára 2001. január 22én beadvánnyal fordult az Alkotm ánybírósághoz. Ezen beadványban az államtitkár úr elsősorban formai és kevésbé tartalmi szempontból támadta az akkor nemrégiben elfogadott, sportról szóló törvényt. Érvelése abból indult ki, hogy az egyesülési jog szabályozása kétharmados, minősített többs éghez kötött. Az Alkotmánybíróság egyébként jelenleg is foglalkozik ezzel a beadvánnyal, így a testület döntése előtt erről a törvénytervezetről véleményem szerint csak feltételes módban lehet beszélni. Mindezen megállapítások, amelyeket csak még jobban al átámaszt az a tény, mely szerint nem állnak rendelkezésre a megfelelő hatástanulmányok, szóval, mindezen megállapítások arra engednek következtetni, hogy egy új sporttörvény elfogadása semmiképpen sem időszerű, főleg nem szükséges, a jelen formájában pedig végképp nem az. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy ezek után néhány pontban a kormány előterjesztésének neuralgikus pontjaira, neuralgikus elemeire mutassak rá. A kormánypropaganda mindenütt azt hirdette, hogy ez a törv ény, elfogadása esetén társadalmiasítja a sportot, és kitárja a kapukat. Ezzel szemben nézzük, mi történik! A jogszabály bizony újra államosítja a sport világát, miközben egy erőteljesen centralizált sportpolitikát hoz létre. Néha az az érzésünk támad, hog y a magyar sportélet irányítását a jelenlegi sporttárca kvázi részvénytársasági
