Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - NAGY KÁLMÁN, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3647 Az új intézmény, a “nemzet sportolója” és az ehhez fűződő életjáradék méltó elismerése azoknak, akik tettek azért, hogy sportn agyhatalomként emlegessen bennünket a világ. Az önkormányzati bizottság tagjainak a többsége nem értett egyet azzal az ülésén elhangzott javaslattal, hogy a sporttörvény csak 2005 januárjától lépjen életbe. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium a köztársaság költségvetéséből kiemelten támogatja az élsportolók olimpiai felkészülését - megjegyzem, 2003ban annyi pénzt kapott a magyar sport erre a feladatra, mint amennyit 1999ben és 2000ben összesen , akkor úgy go ndolom, nincs veszélyben az olimpiai felkészülés. Ez a sporttörvény egyébként is a finanszírozást csak azzal a céllal alakítja át, hogy átláthatóbb viszonyokat teremtsen. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottság november 12i ülésén a beterjesztet t törvényjavaslatot 12 igen és 6 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak minősítette. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetőj e Nagy Kálmán képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó. NAGY KÁLMÁN , az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati bizottság november 12i ülésén tá rgyalta a T/6326. számú, a sportról szóló törvényjavaslatot. A vitában elhangzott vélemények szerint a sport ügyével szemben méltatlan az a helyzet, hogy a bizottsági vitát megelőzően egykét nappal kapják meg a képviselők ezt a jelentős, fontos és terjede lmes törvényjavaslatot. Most, amikor a költségvetés tárgyalása mellett hihetetlen mennyiségű törvényjavaslat kerül elénk az európai uniós jogharmonizációs folyamat miatt, a sportról szóló törvényt üde kivételként úgy tárgyalhatnánk, hogy nincs uniós nyomás vagy kényszer abban, hogy ez a törvény az év végéig elfogadásra kerüljön. A 2000. évi törvény helyett úgy készítettek elő egy új törvényjavaslatot, hogy a régi törvény hatását csak részben tudták felülvizsgálni. A 2000. évi törvény által kialakított helyz et felmérése csak kismértékben történt meg, nem állnak rendelkezésre megfelelő hatástanulmányok, az EUs csatlakozás sportra gyakorolt hatása nem látható, a sportfinanszírozás átfogó reformjára pedig nincsenek költségvetési többletforrások. Véleményünk sze rint az új szabályozást az EUcsatlakozás és az athéni olimpia után a szükséges felmérések, hatástanulmányok, elemzések elvégzésével kellene beterjeszteni és tárgyalni. Az új törvényjavaslat lényegében a 2000. évi sporttörvényre támaszkodik, az újonnan fel vett szakaszok nem biztos, hogy minden esetben javítják a korábbi törvény hatását és működését. Új szervezetet hoz létre, a nemzeti sporttanácsot. A tanács társelnöke a gyermek, ifjúsági és sportminiszter, tagjai továbbá miniszterek - az egészségügyi, szo ciális és családügyi, az oktatási miniszter , a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, sportszövetségek elnökei, akik mind olyan személyek, akiknek amúgy is a sporttal kapcsolatos feladataik vannak a sport területén. Nem teljesen értjük, hogy mért kell a tanác skozásukra, a véleményük kinyilvánítására külön intézményt létrehozni. A törvénytervezet ismét összemossa a versenyrendszereket, lehetővé teszi, hogy amatőr bajnokságban, versenyen hivatásos sportolók vehessenek részt. Ez újra kialakíthatja az álprofizmus intézményét, hiszen hivatásos sportolókkal csak azok az amatőrök tudják felvenni a versenyt, akik álprofikként működnek. Nem teszi lehetővé a hivatásos versenyrendszer önálló szabályozását, így azok nem különülnek el, kiskapuk keletkezhetnek. A törvényterv ezet lehetővé teszi a közvetlen állami támogatást a sportszervezetek részére. Ezzel véleményünk szerint létrehozza a klientúra kiépítésének a lehetőségét. A korábbi törvényben ez a támogatás szakszövetségeken keresztül juthatott el, ahol megbízhatóbb módon érhetett célhoz. Kikerül a Wesselényi Közalapítványból is a szabadidősport, a diáksport és a kisegyesületek támogatásának a lehetősége, ami gyakorlatilag a miniszter hatáskörébe kerül át. Ez egyrészt a fentebb mondottakat erősíti, másrészt erősen degradál ja a közalapítvány létjogosultságát.
