Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója:
3642 A harmadik ok, amiért változtatnunk kellett, ho gy bizonyos rendelkezései végrehajthatatlanoknak bizonyultak a gyakorlatban. Ilyen például a megyei közigazgatási hivatalokra alapozott sportinformatikai rendszer bevezetése. E három ok az, ami miatt a változásra sor került, és a következő célok azok, amel yeket a változások során követtünk. Természetesen szerettük volna kijavítani azokat a döntően technikainak tekinthető hibákat, amelyek a ma hatályos sporttörvény eredeti elfogadását követő nagyon gyors, több mint harminc ponton történt módosítását követően is még benne voltak a törvényben. Ezeket a módosításokat senki nem vitatja, tegyük hozzá. Szeretnénk deregulálni ezt a törvényt. A százegynéhány szakaszból kevesebb, mint nyolcvan szakasz lesz, a bekezdések száma még tovább csökken, és ha figyelembe vessz ük, hogy hány alacsonyabb rendű jogszabály fog majd elkészülni, akkor azt mondjuk, hogy ezek száma is jelentősen csökkenni fog, azaz mindegyikben az fejeződik ki, hogy tudniillik növekedjék a sportszervezetek és a sportolók szabadsága és jogvédelme. Ne sza bályozzuk az állam eszközeivel azt, amit nem kell szabályozni! Ne próbáljunk meg egységes szabályt ott teremteni, ahol nem kell egységes szabályt teremteni! Túl sok fajta sport, túl sok fajta szervezet és szövetség van együtt jelen, csínján kell bánni az e gységes szabállyal. Ahogy az előző vitában az egyik képviselő úr elmondta, hogy túlszabályozás az, ami fenyegeti az akkor napirenden volt törvényt, itt is az a veszély fenyegetett bennünket, hogy a túlszabályozás több gondot okoz, mint amennyit megold. Har madszor: szerettük volna megteremteni a sportért viselt közös felelősség intézményrendszerét. Negyedszer: a kimagasló sportteljesítmény elismerésének fokozására bevezetjük “a nemzet sportolója” kitüntető cím adományozását, az olimpiai járadékra jogosultak körét kibővítjük, és a fogyatékkal élő sportolók számára nyújtott járadék összegét pedig megemeljük. Ez egy fontos csomagja a törvénynek. Nagyobb törvényi összhangot kívántunk teremteni a sporttörvény és más kapcsolódó törvények között, így a közoktatási t örvény, az adótörvény és a munka törvénykönyve között. Végül pedig átláthatóbb, egycsatornás finanszírozást szerettünk volna kialakítani, amely hosszú és régi küzdelme a sportirányításnak. Ez volt a szándéka már az én elődeimnek is. Ezzel a sporttörvénnyel , úgy látom, ezt sikerül majd megtenni. Fel szeretném hívni a figyelmet összesen két fontos, konkrét dologra. Az egyik, hogy a sportszervezetek közé beemelésre kerültek a sportegyesületek és a sportiskolák. Ezzel kiküszöböljük azt az egyoldalúságot, amely indokolatlanul jellemezte a ma hatályos törvényt. A sportegyesületek vállán épült fel történelmileg is a magyar sport, a sportegyesületekben lévő szakosztályokban jön létre az a teljesítmény, amely végül a magyar sportot jellemzi. (13.40) Ezért a sportegye sületek kirekesztése a sporttörvényből indokolatlan volt, illetve a közös szándék, az utánpótlásnevelés megerősítése, abban a fokozott állami szerepvállalás kiteljesítése indokolja, hogy a sportiskolákat is bevonjuk a sportszervezetek körébe. A második ko nkrét megjegyzésem - hiszen a vitában lesz majd mód szakaszonként is megvitatni a törvényt, talán most nem ez a legfontosabb, amit meg kell tennünk - a sportbiztonság, a sportpályák biztonságának az ügyében megváltozott kormányzati álláspont. Miért vitatná nk, erre hatással van az elmúlt pár hónap vagy elmúlt pár év tapasztalata. Ma azt látjuk, hogy bizonyos sportrendezvények és bizonyos sportpályák nem alkalmasak vagy csak korlátozottan alkalmasak arra, hogy örömteli időtöltést, szórakozást, sportélvezetet nyújtsanak az odalátogató embereknek és családoknak. De hát a sport maga a szórakozás. Maga az az élmény, hogy osztozunk a sikerben. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor a sport egy funkcióját elveszíti. De azt is látjuk, hogy ezt a biztonságot megteremten i ma már nem lehet az állam nélkül. Ha pedig nem lehet, akkor nem kell hezitálni, ez is
