Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója:
3639 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy kí váne még valaki felszólalni ebben a vitában. Kérem, hogy gombnyomással ezt jelezze! (Nem jelentkezik senki.) Úgy látom, hogy nincs további felszólaló. Kérdezem, hogy Csizmár államtitkár úr kíváne reflektálni. (Csizmár Gábor jelzésére:) Nem kíván Csizmár államtitkár sem reflektálni. (13.20) Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát ezennel lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül majd sor. A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a sportról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/6326. számon, a bizottságok ajánlásait ped ig T/6326/1. és 36. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Gyurcsány Ferenc gyermek, ifjúsági és sportminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr. GYURCSÁNY FERENC gyermek, ifjúsági és spor tminiszter, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország sportnagyhatalom, olyan sportnagyhatalom, amelyet az elmúlt években, de fogalmazhatunk napokkal a 6:3as győzelem 50. évfordulója előtt úgy, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős kihívások érik, és e kihívások hatására mondhatjuk, hogy egy kétarcú nagyhatalom jött létre. Egyik oldalról ott vannak azok a világraszóló sportteljesítmények, amelyeket hogyha az ország méretével, lakosságszámával, gaz dasági fejlettségével vetünk össze, akkor a világ első három helyezésének egyikét értük el az elmúlt években minden alkalommal: ismerik a magyar kajakkenusokat, ismerik az úszóinkat, vízilabdázóink ragyogó sikerét, és hagyományosan ott vannak legjobb telj esítőink között a különböző vívósportágak is. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy hétköznapi sportolási szokásaink, a rendszeres testmozgás általános helyzete rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Ha az e tárgyban készült statisztikákat lapozgatjuk, akkor n em egy, ebben a különleges versenyben világbajnokaspiráns országot látunk, hanem Európa utolsó harmadában elhelyezkedő nemzetet, ott elhelyezkedő társadalmat. Vajon megoldhatjae ezt a furcsa kettősséget, feloldhatjae az e kettősségben ott rejlő feszülts éget egy sporttörvény? Vajon gondolhatjae bárki, hogy világbajnok kajakozónk, Kovács Kati, vagy Risztov Éva, aki végre most már aranyat szeretne nyerni ezüst helyett úszásban, Kásás Tamás, nemcsak a magyar sportszeretők, hanem nyugodtan mondhatom, a magya r lányok kedvence a vízilabdában, vagy éppen Nagy Tímea, a most már hosszúhosszú évek óta ragyogó teljesítményt nyújtó vívónk jobban fog sportolni a sporttörvénytől? Őszintén szeretném azt mondani mindnyájuknak, hogy igen, itt a kezünkben a megoldás, jobb an fognak sportolni, jobb eredményt fognak elérni - de lássuk be, nyilvánvalóan ez nem fog így történni. A sporttörvény a szükséges eszközök egyike, ráadásul azon eszközök egyike, amelyet az állam alkalmazhat, és lássuk be, hogy az államon kívül a magyar s port világának rengeteg független szereplője van. Egyetlenegy példát hadd mondjak, ami talán a legbeszédesebb: a magyar sport világában különböző becslések szerint egy évben 100150 milliárd forint fordul meg; a következő évi sportköltségvetésben, amelyet már előterjesztettünk a tisztelt Háznak, a sportköltségvetés főösszege 16 milliárd forint. Bárhogy is számolunk, ez azt jelenti, hogy minden hatodiktizedik forint
