Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója:
3640 származik az államtól, ezért hát muszáj komolyan vennünk azt, hogy egy osztott felelősséggel , osztott szereposztással állunk szemben, de amely osztott felelősség és szereposztás semmilyen tekintetben nem kérdőjelezi meg az állam kiemelkedő, semmi mással nem pótolható szerepét. Állami szerepvállalás nélkül nincsen sport, nincsen sport a testnevelé si és diáksportban, nincsen sport, vagy legalábbis könnyen és mindenki számára elérhető sport a szabadidősportban, és minden bizonnyal nincsen nemzetközileg is versenyképes élsport. Az állam szerepe - mint utaltam rá - legalább háromelemű. Az egyik, hogy s zervezze azt a társadalmi egyezséget, azt a megállapodást, amely arról szól, hogy hol húzódik meg a magán- és a közfelelősség határa a sport világában, és hol húzódik meg az állami szerepvállalás határa a sport nagyvilágán belül, mit támogat és mit nem, mi lyen eszközöket vesz igénybe milyen célok elérése érdekében. Ha egy szóval akarjuk megfogalmazni: tehát mi az a nemzeti sportstratégia, amelyet az állam mint egy ilyen egyezségnek, egy ilyen nemzeti sportstratégiára vonatkozó egyezségnek a legfontosabb sze rvezője, kezdeményezője, minden bizonnyal végső megfogalmazója érvényesnek talál? Az elmúlt egy évtizedben nem volt Magyarországnak nemzeti sportstratégiája. Ha végiglapozzák az elmúlt parlamenti ciklusok, a harmadik köztársaság parlamenti ciklusainak jegy zőkönyveit, akkor abban izgalmas részmegfogalmazásokat fognak találni, hogy mire kellene kiterjedni egy ilyen stratégiának. Választhattuk volna azt az utat ebben az esetben is, hogy ezzel kezdünk. Van egy fontos ok, ami miatt nem volt szabad megtenni: a sp ort nagy autonómiával, nagy önmozgással, függetlenséggel rendelkező társadalmi alrendszer. Ebben egy új stratégia megfogalmazása a magyar sportélet számára, az egész magyar társadalom számára kiemelt jelentőséggel bíró olimpia előtt minden bizonnyal olyan vitákat indított volna el, amely azt vonta volna maga után, hogy energiát veszítünk, hogy többet töltünk el tárgyalótermekben, mint amennyit pályán vagy éppen a pálya szélén. De el kell mondjam önöknek, azt gondolom, hogy nem fogjuk tudni megspórolni ezt. Ha vége lesz az olimpiának, a sportszervezetek, sportvezetők, sportolók, politikai tényezők 2004 őszétől le kell hogy folytassanak egy fontos vitát, hogy merre tovább, magyar sport a XXI. század elején. Mi ebben a vitában kezdeményezően fogunk részt venni, de tartózkodni fogunk minden olyan megfogalmazástól az olimpiáig, amely zavarhatná a felkészülést. A második eszköze ennek az állami szerepvállalásnak maga az a szabályozás, amely a sportolók, szervezetek, azok intézményei jogállását, az állam, az önkormá nyzatok sporttal kapcsolatos feladatait szabályozza. Különböző példák vannak itt Európában: sokszor, sokan elmondták, hogy döntően Franciaország, Spanyolország, Olaszország rendelkezik átfogó sporttörvénnyel, más országok, mint Németország, NagyBritannia nem; olyan nem átfogó jogi szabályozással rendelkeznek ezen utóbbi országok, amelyek részkérdéseket szabályoznak, például sportfinanszírozást. Mi e tekintetben eldöntöttük ezt, ha igen messzire nyúlunk vissza, akkor 1921ben, amikor a testnevelésről hoztuk az első törvényt, majd később '96ban, aztán 2000ben, azaz van egy törvényünk, amely törvénynek mindennap ki kell állni a gyakorlat próbáját, helyenként a megerősítést, helyenként a kritikát. Medgyessy Péter kormánya kormányprogramjában azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az éppen hatályos törvényt több ok miatt - erre majd vissza fogok térni - pontosítani, módosítani fogja. Azaz ma már nem választás lehetősége, miután itt van ez a közös jogi egyezségünk, normánk, a törvény, hogy foglalkozunke vele vagy s em. A harmadik állami eszköz a finanszírozás kérdése. Ebben a vitában is nagyon sokszor előfordult, hogy törvény helyett a sport finanszírozásáról beszéltünk, a sporttörvény vitájakor a költségvetési törvény vitáját akartuk lefolytatni egymással. Természet esen én azt tudom javasolni, és azt is javasolom, hogy szorítkozzunk a törvény vitájára, és csak zárójelben jegyzem meg, hogy úgy látom, hogy a sporttevékenységre fordított állami szerepvállalás az elmúlt négy évben folyamatosan növekedett.
