Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3592 Megadom a szót Szijjártó Péternek, a Fideszképviselőcsoport nevében felszólaló képviselő úrnak. SZIJJÁRTÓ PÉTER , a F idesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Keller László képviselő úr, államtitkár úr példálózással kezdte. Igazán sajnálom, hogy ebből a listából, ebből a sorból akár a hattyúházi irodabér let, akár Medgyessy Péter tolmácsa cégének miniszterelnöki hivatali megbízása kimaradt. Azonban azt gondolom, hogy sokkal értelmesebb és fontosabb lenne most jelen esetben az előttünk fekvő törvényjavaslatról beszélni. „A korrupció elleni küzdelem leghaték onyabb módja a közbeszerzési törvény betartásának kikényszerítése, a törvény következetes érvényre juttatása.” Ez áll a Közbeszerzések Tanácsának 2001. évi jelentésében. Azt gondolom, hogy itt a teremben mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a Közbeszerzé sek Tanácsának igaza volt. Ha pedig ebben egyetértünk, akkor nem lehet vita köztünk abban sem, hogy a közbeszerzési törvény megalkotása, változtatása és betartatása különös gondosságot és körültekintést igényel. Az előttünk fekvő javaslat sokkal nagyobb te rjedelmű, mint a közbeszerzésekről szóló 1995. évi CL. számú törvény, igaz, ez elsősorban annak a következménye, hogy számos szabály megismétlődik benne. A javaslat logikáját tekintve annyiban tér el a hatályos közbeszerzési törvénytől, hogy három értékhat ársávban, a jelenleginél több típusú eljárást szabályoz, és mindezt megkettőzi azzal, hogy a közcélú szolgáltatásra kizárólagos jogosítvánnyal rendelkező szervezetek, úgymint például az energia, a víz, a közlekedési és távközlési cégek tekintetében minde n egyes eljárásra az általánostól eltérő szabályokat állapít meg. Az európai uniós értékhatár feletti eljárástípusok száma és az általános ajánlatkérők, közszolgáltatók differenciálása megfelel az Európai Közösség vonatkozó irányelveinek. A szabályozást el sősorban az bonyolítja, hogy a nemzeti értékhatársávban még mindig differenciálás van az eljárástípusok, továbbá az ajánlatkérők szerint, valamint, hogy a nemzeti értékhatár alatti beszerzések is közbeszerzésnek minősülnek. Árubeszerzés és szolgáltatás tek intetében 2 millió forint felett, míg építési beruházásnál 10 millió forint felett már közbeszerzési eljárást kell tartani. Ha az előttünk fekvő előterjesztésről véleményt kívánunk mondani, elsősorban azt érdemes vizsgálni, hogy megoldjae a javaslat a hat ályos közbeszerzési törvény alkalmazása során az utóbbi időben felmerülő problémákat. Ha ezen tematika mentén haladunk, láthatjuk, hogy számos problémás területet nem sikerül korrigálnia, illetve orvosolnia a javaslatnak. A legtöbb jogorvoslati eljárás az elbírálás miatt indul, mivel a felhívásokban nem határozzák meg kellő pontossággal azt a módszert, ahogyan az egyes elbírálási részszempontokra az értékelési pontszámot meg fogja adni az ajánlatkérő. A javaslat nem írja elő azon módszert vagy módszereket, ahogyan az értékelési pontszámot meg kell adni, hanem a Közbeszerzések Tanácsát kötelezi, hogy erre nézve ajánlást adjon ki. Az ajánlás azonban nem kötelező erejű norma. Erre tekintettel a javaslatban vagy legalább igazságügyminiszteri rendeletben kellene ezeket a módszereket meghatározni, amely így már kötelező erejű jogszabály lenne, továbbá az előkészítése is garanciálisabb körülmények között zajlana, mint egy ajánlásé, melyet egyébként sem kell széles körben véleményeztetni. A hatályos közbeszerzési tö rvény előírta, előírja, hogy érvénytelen az ajánlat, ha nem felel meg az ajánlati felhívásban vagy dokumentációban foglaltaknak. Ez az önmagában helyes szabály azt idézi elő, hogy alkalmas ajánlattevők kedvező ajánlatát azért nyilvánítják érvénytelennek, m ert például nem írtak alá minden oldalt cégszerűen, vagy nem számozták az oldalakat folyamatosan, illetve nem fűzték össze az ajánlatot szétbonthatatlanul. (9.10)
