Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
358 regisztrációs folyamataként már félévkor az egész éves, 511 milliárdos hiány 99 száz alékban teljesült. Az összehasonlítás a hiány tekintetében is megvonható. Az eredetileg tervezett, előbb említett összeg év végére majdnem 1500 milliárdos mértéket öltött, 1178 milliárddal haladva meg az induláskor tervezett mértéket. Ennek az időszakokra történő felosztása alapján megállapítható, hogy az előző kabinet időszakára 995 milliárdos többlethiány előidézése rögzíthető. Indokolt lenne felsorolni valamennyi olyan tételt, ami ebben a többlethiányelőidézésben szerepet játszott, azonban én most csak néhány tétel számbavételére vállalkoznék. Ezek is jól érzékeltetik a gazdasági folyamatokat. A törvényi előírások szerinti illetményemelésre 123 milliárd forint betervezése hiányzott a költségvetésből, a nyugdíjkiadások, a nyugdíjemelések összegének 141 mi lliárddal kevesebb előirányzata volt a költségvetésben. A gyógyítómegelőző ellátások 50 milliárddal, a gyógyászati segédeszközök és a gyógyszerkassza mintegy 59 milliárddal kevesebb előirányzatot tartalmazott, mint amennyi szükséges volt az év folyamán. F ikció maradt az ÁPV Rt. osztalékbevétele, ugyancsak elmaradt a harmadik generációs rádiótelefontender koncessziós bevétele, és mint tudjuk, az orosz államadósság sem ebben az évben realizálódott. Ezek is mintegy 112 milliárdos hiányt idéztek elő a terveze tthez képest. A főbb tételek között azonban mindenképpen az autópályaépítésekkel kapcsolatos kérdéseket is elő kell venni, és itt kiemelném a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság és az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság adósságátvállalásával és részes edésvásárlásával összefüggő, a költségvetésbe év végén bekerülő tételeket, amelyek egy méter autópálya átadása nélkül is 353 milliárd forinttal terhelték meg a 2002. év büdzséjét. Ugyanakkor zárótételként ezekhez a körökhöz még a Magyar Fejlesztési Bank mi ntegy 60 milliárdos szükségszerű tőkejuttatását is oda kell hogy soroljuk, amely döntő mértékben a szövetkezeti üzletrészek, köztük a felszámolás sorsára jutott szövetkezeti üzletrészek megvásárlásának kötelezettségéből és ennek folyományaként a szükséges tőkepótlásból eredeztethetők. A hiány mértéke a második félévben is emelkedett, mintegy 184 milliárddal növekedett ebben az időszakban a hiány mértéke. Úgy gondolom azonban, hogy itt egy olyan szemléletváltozás eredményeképpen állt elő a hiány, mely minden képpen kihangsúlyozandó. Általában a kormányok a teljesítmények, a hatékonyság és a versenyképesség növeléséhez, annak a realizálásához kötöttek bármilyen, a gazdaság szereplői számára javuló élethelyzetet. Az új kormány részben hitelessége megőrzése érdek ében, részben a fordított szerepvállalás egyszeri, egy ciklusban való kipróbálása érdekében egy történelminek is mondható léptékű szándékot valósított meg: társadalmi méretű hitelezővé, befektetővé vált azzal, hogy a gazdaság szereplői, illetve a társadalo m szereplői részére a nyugdíjkiegészítés egyszeri összegében, a közalkalmazotti béremelés formájában, illetve az agrárhitelek, az agrárkonszolidáció meglépése tekintetében jelentős mértékű összeget biztosított. Úgy gondolom, hogy ha ebben a ciklusban való ban tovább emelkednek majd a gazdaság szereplői részéről a teljesítmények, ez önmaga megteremti ezeknek az intézkedéseknek a fedezetét a jelenben és a jövőben is. A 2002. év egyben a gazdaságpolitikai fordulat éve is volt. Az előző ciklus végén, 2001től, tehát a kétéves költségvetéssel megindított keresletösztönző, így fogyasztásvezérelt fejlődés nem volt továbbvihető, váltásra volt szükség. Vissza kellett térni az exportvezérelt gazdasági növekedéshez, mivel a forint folyamatos reálfelértékelődése nemcsak ezt az exportlehetőséget szűkítette be, hanem mármár a helyi, magyarországi kis- és középvállalkozások számára is olyan importkonkurenciát okozott, amelyben még az uniós tagság előtt is nehéz gazdasági eredményt elérni. Az építőipar 20 százalékos növeked ése imponáló volt, de ez is csak 5,8 százalékra tudta feltornázni az ipar egészének teljesítményét, és a gazdasági növekedés a 2001. évtől folyamatosan
