Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója:
355 Tisztelt Országgyűlés! Szeretném az önökkel való személyes találkozás megtisztelő lehetőségét arra is felhasználni, hogy a zárszámadást érintő többéves ellenőrzési tapasztalataink sorából néhányat felvillantva rávilágítsak arra, milyen tipikus kockázatokkal kell számolnunk az elszámolás, a beszámol ás, illetve a közpénzek felhasználása körében, ha nem sikerül megszüntetni az ellenőrzéseink által feltárt visszatérő hiányosságokat. Az Állami Számvevőszék tapasztalatai alapján elmondható, hogy az elmúlt több mint egy évtized során a zárszámadás pénzügyi , technikai összeállítása, részletessége részben a kincstári rendszernek, részben a Pénzügyminisztérium, részben az Állami Számvevőszék folyamatos észrevételeinek, munkálkodásának köszönhetően javult. Messze egyetértek itt államtitkár úrral. Ugyanakkor a p énzügyi, beszámolási rendszer fejlődésével más jellegű hibák kerültek és kerülnek előtérbe. A kockázatok súlypontja az összeállítás technikai megvalósításáról egyre inkább a tartalmi hiányosságokra, illetve az állami feladatok ellátásában bekövetkező válto zásokból adódó, költségvetésen kívüli finanszírozási megoldásokra helyeződik át. Mindez rávilágít arra, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság teljes körű érvényesítése érdekében halaszthatatlan a beszámolási rendszer egészének évek óta hiányolt átf ogó szabályozása és a többször sürgetett államszámviteli rendszer kialakítása. A 2002. évi zárszámadási törvényjavaslat sem mentes attól, hogy jó néhány, adott esetben tizenöt törvényi módosítást tartalmazzon. A módosítások időszerűsége nem vitatható. A tö rvénycsomag azonban ismételten arra enged következtetni, hogy a tervezés - az új meg új kihívásokkal teli, változó környezetben - sajnos zaklatott körülmények között, alkalmazkodási problémákkal terhelten zajlik, ráadásul az elmúlt évek vitáiból leszűrt ta pasztalatok azt mutatják, hogy ezek a törvénymódosítások a vita során elvonják a figyelmet a zárszámadási kérdések tartalmi ügyeiről. Hasonlóképpen visszatérő és megoldatlan probléma, korántsem csak elszámolási, illetve zárszámadási kérdés, hanem a tisztán látást, végső soron a gazdaságfejlesztési politikát is befolyásoló gond, hogy az állam vagyonáról évek óta nem áll rendelkezésre aktuális, teljes körű, egységes nyilvántartás, a kezelő szervezeteknél pedig hiteles kimutatás. Az államháztartás alrendszerei vagyonának egységes szemléletű adatrendszere egyetlen zárszámadásban sem jelent meg eddig. A nyilvántartás, az értékelés gondjai, az átértékelések olyan sajátos következménnyel is járhatnak, mint az önkormányzati alrendszerben, ahol a legutóbbi átértékelés nyomán a nyilvántartott eszközök értéke egyik évről a másikra közel megkétszereződött. Itt jegyzem meg, általában is elmondható, hogy számos tennivaló van a különböző állami irányító szervek adatbázisainak összevethetősége és egyezősége tekintetében. Ezér t említem meg, hogy a Központi Statisztikai Hivatal napokban zárult számvevőszéki ellenőrzése kapcsán is javasoltuk, hogy kezdeményezzék a nemzeti vagyon megbízható statisztikai nyilvántartása európai uniós módszerei széles körű alkalmazását, ezzel is hozz ájárulva az Állami Számvevőszék által évek óta hiányolt vagyonmérlegek pótlásához és kiegészítéséhez. (10.20) A nemzetgazdaság, illetve közelebbről az államháztartás körében is jelentős kockázatot jelent, hogy a jogalkotásról szóló törvény szabályozása ell enére az előterjesztők rendszerint nem vagy nem teljes körben mutatják be a szükségesnek tartott változtatás társadalmi, gazdasági és szakmai körülményeit, a javaslat konkrét hatásait a költségvetésre. Ez összefügg a költségvetési törvények megalapozottság ának kérdéseivel is. Erre utaltam, amikor a takarékos állam megteremtését szolgáló változások kapcsán felhívtam a figyelmet a hatásmechanizmus teljes körű előzetes vizsgálatának, a kölcsönhatások, a következmények, a körülmények feltérképezésének fontosság ára. A kilencvenes évtized közepén még egy híján harminc elkülönített állami pénzalap működött. Az államháztartási reform ezeket megszüntette és a költségvetésbe integrálta. Azt mondhatjuk, hogy ily módon alakult ki az úgynevezett fejezeti kezelésű előirán yzatok rendszere. A fejezeti kezelésű előirányzatok államháztartáson kívüli felhasználása része az államháztartási modernizációnak, ezzel kapcsolatban a feladatteljesítés minősége, hatékonysága fokozott súllyal merül fel. Vizsgálataink
