Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3522 ezt komolyan vegyék, és elkezdjék szégyellni magukat azért, hogy nem tartják be ezeket az etikai szabályokat. (19.40) Én attól félek, hogy ebben is egy kicsit türelme tlenek leszünk, hamar azt fogjuk mondani, hogy feladjuk. De ha végiggondoljuk ezt a dolgot, és mindenkinek elmondjuk, hogy ez nem két perc múlva következik be, hanem 510 év is kell, amíg végül tényleg, ha egyszer a kamara azt mondja, hogy ön, kedves válla lkozó, valami etikai vétséget követett el, akkor összekapja magát, és a következő alkalommal ilyet nem követ el. De én ennél többre vágyom. Én arra vágyom, hogy a kamarák legyenek újra olyan erősek, hogy nem kötelező jelleggel, hanem önként egyre többen vi sszalépnek, mert olyan szolgáltatásokat, olyan pluszelőnyöket, lehetőségeket, fejlődéshez segítő támogatást kapnak a kamarai tagok, amelyek miatt megéri, hogy valaki kamarai tag legyen. Nagyon örülnék, ha nagyon hamarosan nem egy kvázi adónak számítana, ha kamarai tagdíjat kellene fizetni, hanem büszkén mondaná valaki, aki vállalkozó, hogy én a gazdasági kamara tagja vagyok. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Domokos Lá szló képviselő úr. DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Úgy gondolom, a vita jó irányba halad, és azokról a támogató gondolatokról, amelyek közben elhangzottak az etikai szerepről, azt gondolom, türelemmel kell bírni ezzel, egyáltalán el kell jutni od áig, hogy valóban rábízzuke a kamarákra ezt a szerepkört. A másik kérdést akarom egy kicsit még megvilágítani, a finanszírozás kérdését. Konkrét példákat tudunk hozni, hogy a kamarák sokszor kötelező feladataikon túlmutatóan még egyébként a kötelező tagsá guk idején gazdasági társaságokat kezdtek el szervezni, és olyan tevékenységeket kezdtek el ellátni, amely egyébként a saját tagjainak is tevékenysége, és ez is etikai kérdés. De nyilván, ha nincs megoldva a finanszírozásuk, akkor nehezen számon kérhető ak ár a tagoknak, akár talán nekünk, kívülálló törvényhozóknak is, hogy akkor miért ne vállalkozzanak ők. Ezért is fontos lenne, hogy az etikai szerepük és a gazdasági függetlenségük valóban meglegyen, akár azzal a kikötéssel, hogy ha bármely tag szigorúan fe llép az ellen, hogy ilyen tevékenységet a társasága ellásson, akkor azt kötelező erővel neki meg kelljen szüntetnie. Nem azt mondom, hogy ne csináljon társaságot, mert lehet, hogy tényleg szükség van erre, mert olyan típusú funkciókat el tud látni, és a pi ac is meg a tagok is igénylik, és lehet, hogy még az adózás szempontjából is korrektebb eljárás. De azok, amelyek a tagoknak is versenyt támasztó szerepet... - mondhatnék sok példát, tudnék konkrétumokat hozni, nem kellene rákényszeríteni őket. Ezt akkor t udjuk megoldani, ha azt mondjuk, hogy ahhoz, hogy önmagában az alapfeladatát ellássa, szervezze tagjainak az életét, van egy alapfinanszírozása, amelyet a közjó is annyiban szolgál, támogat, ösztönzi, hogy taggá váljon, és tag maradjon a kamarai tag, hogy az adókedvezményen keresztül is megkapja. A másik része, hogy aztán még együttműködike az állammal vagy nem, egy másik kérdés legyen, az már szolgáltatásellenszolgáltatás kérdése. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Kétpe rces felszólalásra Horváth János képviselő urat illeti a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Igen lényeges kimondani azt, amit én elmulasztottam, de Domokos képviselő úr kimondta, és az előbbi hozzászólásban is hallottuk , hogy igen, amikor a kamara olyan feladatot végez el, amit az állam helyett, valamely állami hivatal helyett végez el, arra
