Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
3523 szerződés kötődhet egy évre, kettőre, ötre, de nem mindörökké, nem kőbe vésni; én attól tartok, hogy az mintegy szerződés valamilye n dolgoknak az elvállalására. A másik, amit említenék, hogy a kamara olyan vállalkozást hozzon létre, amely versenyez a tagjaival. Ez egy fából vaskarika. Reméljük, hogy a kamarai tagok, akik igazgatókat is választanak, és az igazgatóság az ilyesmit… - err e nem kerülhet sor, ez egy fából vaskarika. Ha valahol valami ilyesmire sor kerülne, akkor én azt látnám megoldásnak, hogy a kamara kizárja tagjai sorából, vagy valami ilyesmi. Szóval, legyen a kamarában annyi etikai tartás és büszkeség, hogy nemcsak tagok at toboroz, akik majd tagdíjat fizetnek, hanem azt a tagot, aki árnyékot vet a szakma reputációjára, megfelelő - persze, hogy megfelelő , alapos etikai és szakmai megfontolások alapján, de kizárja, mert nem méltó a kamarai tagságra. A kamarai tagság egy e legáns rang. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Elnézést a kérek a képviselőtársaimtól, de néhá ny gondolat erejéig muszáj, hogy visszanyúljak a múltba, mert én azt gondolom - Horváth képviselő úr megpróbálta udvariasan fogalmazni, én azt mondanám, hogy nem , ádáz küzdelmet folytattunk, képviselő úr, itt a kamarákért akkor, amikor ez a törvény megsz ületett. Én azt gondolom, hogy egy kicsit másképp látjuk, mert az idő nem megoldotta a problémákat, az idő felszínre hozta mindazokat a problémákat, amiért akkor aggódtunk. Tulajdonképpen miért van ma az asztalon ez a törvényjavaslat? Erről tényleg van ért elme beszélni. Én azért egyetlen mondattal visszatérek - mert nekem akkor is az volt, és ma is az a rögeszmém : az a megoldási javaslat, amit mi akkor kínáltunk, hogy a kis- és közepes vállalkozásoknak ne kelljen tagdíjat fizetni, ettől ők mentesüljenek, viszont a kamarai szolgáltatásokat vehessék igénybe, megoldotta volna azt a problémát, amire - hadd hivatkozzam - az előző, polgári kormány miniszterelnöke is rájött a ciklus végére, hogy az a közhiteles nyilvántartás, ami kialakult a kamaráknál, bizony mi lyen jó lenne. Most már térjünk a mába! Milyen jó lenne, ha a gazdasági kamara képes lenne azzal a körülbelül 900 ezer vállalkozással foglalkozni, amelyhez a kormány sem most, sem a jövőben soha nem fog tudni eljutni. Európában - ahogy képviselő asszony el mondta - bizony a német kamarai gyakorlatban ezért nyúl a kormány vagy a parlament bele a költségvetési kasszába, és adóforintokat juttat a kamarának, mert a kamarák ellátnak olyan feladatokat, amelyeket nem tud, vagy mondjuk még csúnyábban, hatékonyan nem képes ellátni a kormányzat, viszont a kamarák erre képesek. Amikor a két rendszert összehasonlítjuk - mert van egyfajta párhuzam az agrárkamara, valamint az ipari és kereskedelmi kamara között , az agrárkamara törődik, foglalkozik a több ezer egyéni gazd ával, a szaktanácsadástól kezdve egészen a pályázatok előzetes elkészítéséig. Tehát ott tetten érhető, hogy van egy olyan szolgáltatás, amit tényleg érdemes finanszírozni a közös adóforintjainkból, amíg én most azt látom, hogy a szétvert gazdasági kamarákn ál az önök által is említett alig néhány tízezer fős tagság bizony nem képes arra, hogy fenntartsa ezt a kamarai szervezetet. Szeretném elmondani Domokos képviselő úrnak, hogy ez ezek szerint úgy néz ki, mint a női divat, hogy nincs új a nap alatt. A '97e s módosításkor a kamarai tagdíj leírható volt az adóból. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) A polgári kormány vívmánya, hogy ez megszűnt. Örülök, hogy ön újra elővette a javaslatot, és most nekünk kínálja, hogy ezt mi oldjuk meg ennél a néhány tízezer vállalkozásn ál. Én azt gondolom, képviselő úr, hogy ez roppant érdekes. Én már csak egyet várok, ha egy kicsit pikírt vagyok, hogy, mondjuk, a következő, harmadiknegyedik hozzászólásában azt mondja, hogy célszerű lenne, ha bevezetnénk a kötelező kamarai tagságot. De azért remélem, hogy ezt mégsem teszi meg. (Domokos László: Nem.)
