Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁNKI ERIK (Fidesz):
3498 kiindulva azokból, a parlamentben sajnos egyre többször elhangzó megjegyzésekből, amelyek elsősorban kormánypárti képviselőtársaimtól érkeznek, amelyek egyes bírósági döntések létjogosultságát kérdőjelezik meg, nem szerencsés, ha benne hagyunk a törvényjavaslatban olyan lehetőséget, amely ütközne esetleges bírói döntésekkel, vagy amelyek esetleg olyan jogosítványokat adhatnának, amelyek összefüggésbe kerülhetnek ezekkel a döntésekkel. Ha részletesen haladunk az előterjesztés szöve ges részében, akkor véleményem szerint az eddigi vita során is érzékelhető volt, a legtöbb kérdést a finanszírozás tervezett üteme, illetve annak az összetétele adja. Maga a koncepció a 2044/2003as kormányrendeletben meghatározott autópálya- és gyorsforga lmiútépítés ütemei szerint próbál meg haladni. Mi azt nehezményeztük, már a kormányrendelet elfogadásánál is elmondtuk a véleményünket, nem egyezik meg sem a kormányrendelet tartalma, sem ennek a törvényjavaslatnak a melléklete azokkal az ígéretekkel, ame lyek a 2002es választási kampányban a szocialista és a szabad demokrata képviselők részéről elhangzottak. Itt a finanszírozásban én magam hiányolom, és ezt módosító indítvánnyal korrigálni is kívánom, hogy a 2004es költségvetésben jelenleg betervezett 21 7 milliárd forint, amely gyorsforgalmi utak és autópályák építésére kerül beállításra, nem szerepel ebben a törvényjavaslatban. Azt gondolom, ha már 2005ről, 2006ról és 2007ről beszélünk előre, akkor érdemes megerősíteni akár ezzel a törvényjavaslattal is azt az elképzelést vagy azt a vágyakozást, amely a jövő évi költségvetési tervezetben szerepel, hiszen ez a törvényjavaslat valószínűleg korábban elfogadásra kerülhet, mint a végleges költségvetési törvény. Egyébként is, akár ha egy időben is történne e z, azt gondolom, jó az, ha ezt a szándékát és ezt az elhatározását a kormánynak ebben a törvényjavaslatban is rögzíteni lehetne. Azt gondolom, mindenképpen szükséges tisztázni a későbbiekben, hogy az európai uniós források bevonása, illetve a magántőke bev onása milyen feltételrendszerrel és milyen összegben képzelhető el. Bizottsági üléseken azt a felvilágosítást kaptuk az érintett szaktárca jelen lévő képviselőitől, hogy nagyjából 1015 százalékos európai uniós forrásokban gondolkodnak, a magántőkebevonás mértékére és módjára pedig egyáltalán nem tudtak javaslatot adni. Feltételezem, hogy vannak erre határozott elképzelések, de még a mai vitában sem kaptunk erre választ. Nagyon bízom abban, hogy az államtitkár úr összefoglalójában, amint ígérte, a vita vég én majd erre is választ kaphatunk. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a magántőkebevonás együtt jár és együtt járhat a beruházási költségek növekedésével, akkor azt gondolom, hogy ennél mindenképpen szerencsésebb megoldás lehet az államkötvénykibocsátás, am ely a költségek tekintetében jóval alacsonyabb értéknövekedést hoz létre és hordoz magában, mint egy esetleges magántőkebevonás. Kérdés lehet az is, hogy áll jelenleg a kormány azokkal a tervekkel, előkészületekkel, amelyeken esetleg segíthet, vagy amely eljárásokat esetleg gyorsíthatja a jelen törvényjavaslat. Azt gondolom, hogy itt is több információra volna szükségünk annak érdekében, hogy tisztán lássunk. Ami számomra elfogadhatatlan, és ezt szintén egy módosító indítványban szeretném majd megváltoztat ni, a 18. § (4) bekezdése. Ez is ma már többször előkerült a vitában. Érthetetlennek tartom, hogy a kormány jogalkotási koncepciójába egyszer az üvegzsebtörvény kapcsán bekerülnek olyan módosítások, olyan többlet felügyeleti jogkörök a parlament részére, a melyek a központi költségvetési beruházásokat parlamenti ellenőrzés alá hozhatják, majd most e törvényjavaslat kapcsán kiveszik ezeket a megszorításokat, illetve tágítják azt a kört; az 50 milliárdos értékhatár fölötti beruházások esetén is kivonják a parl ament ellenőrzése alól ezeket a beruházásokat, és maga a miniszter saját hatáskörében dönthet ezekről a kérdésekről. Végül, ami a legsúlyosabb része a törvényjavaslatnak, az maga a melléklet. Azt gondolom, hogy ez érinti leginkább a választópolgárokat, his zen az a szándék, amelyet a törvényjavaslat magában megfogalmaz, hogy gyorsítani, rugalmasabbá tenni kívánja a beruházások előkészítését, az engedélyezési eljárásokat és magát a kivitelezést, ennek akkor van értelme, ha van szándék arra
