Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
3393 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönö m szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Hadházy Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. (10.30) HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Toller képviselőtársam hozzászólását kell kommentálnom. Való iga z, nagyon fontos az, hogy ezt a törvényt elfogadja az Országgyűlés, de elsősorban azért, tisztelt képviselőtársam, mert a kormány és önök immár másfél évet elvesztegettek. Másfél év alatt nem voltak képesek arra, hogy ezeket a beruházásokat kellően előkész ítsék és a vállalásaik teljesülhessenek. Most beszélhetünk arról, hogy ez a törvény mennyire jó vagy mennyire megalapozatlan. Mint a vezérszónoki hozzászólásokban, illetve a bizottsági állásfoglalásokban, hozzászólásokban is rögzítésre került, számos gyeng éje és hibája van ennek a törvénynek. Az ellenzéki oldal mégis támogatja, mert belátjuk, hogy enélkül nem lennének képesek teljesíteni az ígért nyolcszáz kilométer autópályának még a felét sem, mint ahogy így sem tudják teljesíteni a felét sem. Egy cirkusz ban érezhetjük magunkat, ahol azt mondja a mutatványos, hogy itt van egy nyolcszáz kilométer hosszú kígyó, amely a fejétől a farkáig négyszáz kilométer, a farkától a fejéig négyszáz kilométer, összesen tehát nyolcszáz kilométer. Csupán ezért tudjuk támogat ni a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Két percre megilleti a szó Toller László képviselő urat. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Gondoltam, hogy ilyen irányba m egy el a vita. Az ön gondolatainak, képviselő úr, az utolsó fél mondatát fogadnám szívesen, azt, hogy támogatják ezt a törvényjavaslatot, még ha fenntartásokkal és módosító indítványok benyújtásával is. Ha azon vitatkozunk, hogy ki mennyit és mikor csinált , akkor el kell mondani, hogy van nyolc év abszolút lyuk az autópályák történetében, van négy év előremenetel, és a következő négy év első másfél évében pontosan annyi autópályát készítettünk elő, amennyi az önök által előkészítettnek a nyolcszorosa, az ön ök által vállaltnak pedig a négyszerese. Tudniillik a történet arról szól, hogy önök átadtak - számoljuk százban, akkor még belefér, de a Számvevőszék ezt másképp látja - önök által elkészített, bár mások által előkészített száz kilométer autópályát. Ha mi az általunk vállaltnak a felét teljesítjük, akkor az pontosan a négyszerese lesz annak, mint amit önök teljesítettek az előző négy évben. De nem ez a verseny célja, tárgya és tartalma. Az ennek a gondolatnak az alapja, és a törvényi szabályozás is erre ir ányul, hogy az egész autópályaépítést ki kell mozdítani egy holtpontról, amely holtpontnak az igazi hátránya az az ország számára, hogy képtelenek voltunk előrelépni egy olyan programban, ami az országot egyik oldalról európaivá teszi, a másik oldalról pe dig az ország megközelíthetőségét és a csatlakozás utáni nyíltan vállalt tranzit szerepét erősítette volna. Az elmúlt tizenhárom évben - még ha az összes jó eredményt vesszük is - a végeredmény ebben akkor is a nullához konvergál. Egy másik szakmai kérdés az, hogy ennek a hátralévő programnak milyen az ütemezhetősége. Azt hiszem, elég bátor vállalkozás az, hogy a törvényalkotó három évre előre törvénybe foglalja az autópályaprogramra fordítható összegeket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Folytatása következik, ha lesz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) :
