Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 17 (107. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
3289 Ezért mindezek alapján a Szabad Demokraták Szövetsége és jómagam is elfogadásra javaslom ezt a törvényjavaslatot, hiszen ezzel egy rugalmas elemet viszünk az átalakítás ba, amely ugyanakkor a humanitást is szolgálja. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Körömi Attila képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. (A képviselő nincs az ülésteremben.) Nem tartózkodik a teremben. Megad om a szót Nyitray András képviselő úrnak, a Fideszből. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm szépen. Az előbbi gondolatot részben folytatva, szeretnék arra utalni, amivel az előbbiekben zártam. Nevezetesen arra, hogy a törvényjavaslatnak bizonyos kármentő jell eget lehet tulajdonítani, hiszen arról van szó, hogy egy bekövetkezett, nem törvényszerűen, nem valami elemi csapásként és egyáltalán nem valami hatalmas kényszerűségből, hanem a kormány saját elhatározásából bekövetkezett krízishelyzet kezelésére igyekszi k egyfajta megoldást adni, ami bizonyos értelemben az állomány egy részének reménytelen helyzetét teszi valamivel kevésbé reménytelenné. De azért ettől, egyszerűen szólva, nem kell hasra esnünk, mert azért nem arról van szó, hogy ez valami határtalan nagy perspektívát jelentene azoknak a számára, akik ez szól. Legfeljebb átmenetileg, mintegy válságkezeléssel, kríziskezeléssel, talán képviselőtársam eredeti szakmájához közel álló módon, némi lelki terápiát nyújt nekik az a lehetőség, hogy néhány évig még nem kell az effektív munkanélküliségtől és a jövedelemnélküliségtől tartaniuk. (19.40) Tehát azt gondolom, hogy ebben az egészben megvilágosodik és megmutatkozik - és nem tehetek mást, mint visszautalok erre a bizonyos virtuális haderőreformra - ennek az elké pzelésnek mindenféle átgondolatlansága és koncepciótlansága. Hiszen mi van itt leírva magában a módosításban? Erre, azt hiszem, kevesek figyeltek fel. Az 1. §ban, abban a bizonyos b) pontban az szerepel, nem olvasom el az egész pontot, de a három évig tar tó rendelkezési állomány, tehát annak meghosszabbítása azokra vonatkozik, akiket más beosztásba terveznek. Nem tudom, végiggondoltáke a kedves képviselőtársaim, hogy ez mit jelent. Ez azt jelenti, hogy csak azokra vonatkozik, akiknek még van esélyük arra, hogy valaha vissza tudnak kerülni a honvédség állományába, hiszen azokat lehet más beosztásba tervezni. De mi alapján tervezik őket? Hol vannak azok a hosszú távú, 510 évre szóló koncepcionális elképzelések, amelyek alapján egy - ma a honvédség állományá ból ilyen módon kikerülő vagy a kikerülés veszélyével küzdő - fiatal tiszt tudná azt, hogy rá egykéthárom év múlva vagy akár tíz év múlva valahol szükség lesz? Itt egyébként is a három év a maximum, tehát gyakorlatilag ez a “más beosztásba tervezett” kic sit így bizarr is a számomra, és egyúttal egyébként jelentősen csökkenti annak a humánusnak gondolt vagy mondott intézkedésnek a valóságosságát, amire az előbb utaltam, hiszen ez azt jelenti, hogy aki, úgymond, nincs más beosztásba tervezve, arra ez nem vo natkozik. Tehát gyakorlatilag nem csináltunk akkor ezek szerint tulajdonképpen semmit, hiszen aki más beosztásba van tervezve, az amúgy is megkapná azt a más beosztását belátható időn belül, legfeljebb addig kellene őt rendelkezési állományban tartani, de annak a számára, aki várhatóan véglegesen kiesik ebből a rendszerből, ez a megoldás biztos, hogy semmit nem ér, legfeljebb reménykedhet a jó szerencsében, hogy ezalatt a három év alatt talán bekerül a kedvezményezettek körébe, akik majd valamely más beoszt ásba lesznek tervezve. Visszatérve még egyszer, és nem lehet erre elégszer visszatérni, az a koncepció, amely egyidejűleg építi le azokat a szakértőket, már úgy értve, hogy azokat a szakképzett, kiképzett és rutinnal, gyakorlattal bíró tiszteket és tiszthe lyetteseket, miközben arról beszél, hogy a jövőben szükség van újabb szerződéses és hivatásos állományú katonáknak a rendszerbe állítására, ez így, ebben a formában egész egyszerűen érthetetlen. Hiszen minden normális munkaadó, ha úgy tetszik -
