Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 17 (107. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÖRÖMI ATTILA (Fidesz):
3290 és ebben az esetben a honvédségnek mi, a Magyar Köztársaság vagyunk a munkaadói, ezen belül persze bizonyos szervezetek ebben konkrétan meg vannak bízva , nem úgy szokott átszervezni, legalábbis normális körülmények között, hogy először szélnek ereszti a munkavállal óinak a kétharmadát, majd utána elkezd újakat toborozni. Arról nem is beszélve, hogy azokat a katonákat, akik ebben a hivatásban élték le az életük eddigi jelentős részét, akik gyakorlatot szereztek, akikben él egyfajta hivatástudat, nyilvánvaló, hiszen az ért mentek katonának, nem a csillagászati bérekért, amelyek nincsenek a honvédségben, ezeket az embereket tulajdonképpen egy ilyenfajta átszervezés egész egyszerűen megalázza. Ha ezeket az embereket egyszer elveszítjük, akkor igen nehéz lesz őket pótolni, hiszen - visszatérve még egyszer - akkor, amikor több ezer ember kerül bizonytalan helyzetbe, csak reménykedhetünk abban, hogy nem a legjobban képzett és nem a civil piacon a tudásukat legjobban felhasználni képes emberek fognak kiválni mindenféle ilyen hu mánus vagy mások szerint álhumánus rendelkezések dacára, hanem az fog kiválni, akiért, úgymond, nem olyan túl nagy kár, bár minden emberért kár, és pontosan azok fognak véleményem szerint legelőbb elmenni, sajnos, akik másutt is tudják ezt a szakértelmüket és ezt az elkötelezettségüket, ezt a fokozott felelősségérzetüket, amivel egy katonai pálya jár, használni. Ők fognak tehát először elmenni, és nem a gyengébb képességűek - és akkor vajon, egy év múlva, két év múlva, három év múlva hova fogunk nyúlni? Beh ozhatjuk ide mi a legjobb technikákat, ha lesz az országnak rá pénze, megvehetjük a világ legkorszerűbb haditechnikáját - de mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek ezt kezelniük kellene, ha addigra szélnek eresztjük őket, vagy éppen maguktól szélednek szét ? Én ebben a dologban látok ugyan némi pozitív gondolatot, de ezt inkább csak ilyen irgalmas szamaritánusi módon, és nem valamiféle átgondolt személyzeti koncepció részeként. Ebben persze lehet, hogy a mi tájékozatlanságunk is szerepet játszik, de azt gond olom, hogy ebben nemcsak a mi oldalunkon ülő képviselők, egyszerű avagy mezei képviselők tájékozatlansága áll fenn, hanem feltételezem, hogy a kormánypárti képviselők sem tudnak sokkal többet erről a kormányhatározatról és annak a részleteiről. Úgyhogy elé g nehéz is úgy a dolgokról igazán átfogó és meggyőző érveket mondani, ha az ember csak találgatni kénytelen, és nem tudja azokat a szempontokat valójában, csak ilyen bemondásos és részletes indoklásos alapon megállapítani, amire hivatkozva ezek a módosítás ok megszülettek. Összefoglalva, én úgy gondolom, hogy ez a módosító javaslat tartalmaz bizonyos jó szándékot, de azok az indoklást alátámasztó anyagi számítások, hatásvizsgálatok, amelyek alapján bizonyossággal meg lehetne azt mondani, hogy ez az intézkedé s mibe kerül, most arról is lehetne akkor vitatkozni, hogy megérie vagy sem, és azt pedig főleg érdemes volna megnézni, hogy valójában azoknak a szempontoknak, amelyekre itt most csak utalás történik, mennyiben felel meg egy ilyen típusú módosítás, megolde bármit is az, hogy a problémát jegeljük, eltesszük egy későbbi megoldás reményében, eltoljuk ennek a megoldását három évvel későbbre. Az sem titok, hogy három év múlva, ha úgy alakul, már egy másik kormány fog regnálni, ami vagy az önöké lesz, vagy, aho gy én remélem, a miénk, és akkor a mi nyakunkba fog szakadni az a problémahalmaz, amit most önök - azzal, hogy ezt a rendelkezést meg kívánják hozni - előidéznek. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szé pen. Megadom a szót Körömi Attila képviselő úrnak. KÖRÖMI ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony, és köszönöm a türelmét. Tisztelt Országgyűlés! Nyitray András képviselőtársam világosan elmondta, milyen fenntartásaink vannak az előttü nk fekvő törvénymódosításról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Én az általa elmondottakat egy másik irányból is szeretném megvilágítani, ez pedig a nagyon sokat hangsúlyozott 61/2000. országgyűlési határozat jelentősége.
