Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2809 SZALAY GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági kamarákat valósággal padlóra küldte az 1999 decemberé ben az Orbánkormány által rájuk mért pusztító erejű új kamarai törvény, az 1999. évi CXXI. számú. Ennek következtében elvesztették tagságuk 95 százalékát, bevételük 80 százalékát, és ráadásul jelentős, alig egy évvel azelőtt megkapott közigazgatási felada tokat, például a vállalkozói és a taxisengedélyek kiadását is le vagy vissza kellett adniuk a Sümeghy képviselőtársunk mint kormánybiztos által inspirált hadjárat következményeként, eredményeként. Az általam ismert kamarai vezetők nagy része pedig mozdulni sem mert, nemhogy a hangját felemelni mindez ellen. Csendes, konformista rezignáltsággal igazodtak a kamarák az új helyzethez. A tavalyi kormányváltás után azonban a kamarák kezdtek magukhoz térni a kábulatból, és az ez év februárjában megszületett két ko rmányhatározat tükrözte, hogy kérésüknek megfelelően az új kormány elkötelezte magát a ’99. évi kamarai törvény felülvizsgálatára, és olyan szellemű, értelmű módosítására, mely a kamarákat feladatrendszerükben megerősíti, és az ehhez szükséges forrásokat m egteremti. Az előttünk lévő törvénymódosításnak alapvetően a vállalkozói környezet javítását, a magyar gazdaság versenyképesebbé válását kell szolgálnia, főleg azáltal, hogy a gazdasági kamaráknak jóval nagyobb szerepet kell betölteniük a gazdaságfejleszté si és gazdaságstratégiai döntések meghozatala során. Sikerüle ezt majd elérni? Jól szolgáljae ezt a célt ez az előttünk lévő törvénymódosítás? Soke avagy kevés, amit a kormány ajánl általa a kamaráknak? A vélemények legalábbis megoszlottak és megoszlana k. Az ismert gazdasági hetilap szakírója csalódottságának ad hangot. Arról ír, hogy se színe, se szaga a kilúgozott törvénymódosítási javaslatnak, ami némi állami apanázs felajánlásával, egyes közfeladatok átadásának homályos ígéretével csak azt bizonyítja , miszerint nem igazán érzi az új kormány sem érdeke szerint valónak a köztestület megerősítését. Szerencsére az egyik legfőbb érintett, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke ennél jóval derűlátóbb. Ő a gazdasági bizottság legutóbbi, ahogy már arról s zó esett, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál megtartott kihelyezett ülésén bár három kérdésben - melyekre később majd kitérek - ellenvéleményét hangoztatta, összességében előrelépésként értékelte a törvénymódosítást, és arra kérte valamennyi pártot, hogy azok támogassák azt, legfeljebb próbálják meg a parlamenti vita során továbbemelni a tétet, azaz a gazdasági kamarák erősségét, befolyását a magyar gazdaságszervezésben. A gazdasági bizottság szintén olyannyira jónak értékelte a törvénymódosító javas latot, hogy egyhangúlag javasolta annak általános vitáját. Ivanics István fideszes képviselőtársunk például a következőképpen summázta a véleményét. Idézem: „Én úgy gondolom, a törvénymódosítás dicséri a kamarát is, de a minisztérium részéről a tárgyalódel egációt is. Bölcsek voltak a kamara vezetői, hogy annyit markoltak, amennyi körülbelül hozható is a gyakorlatban.” Ez tehát egy ellenzéki vélemény volt. Akkor tehát sok vagy kevés az, amit a kormány a törvénymódosítási javaslaton keresztül most kínál, kíná lni tud a kamaráknak? Valószínűleg kevesebb, mint amit ők szerettek volna elérni, de egészen biztosan több, mint amihez az elmúlt négy évben szokva voltak. A kamarák bizonyára szerették volna, szeretnék, ha tán nem is a kötelező tagság visszaállítását, de a vállalkozások kötelező regisztrációjának bevezetését megteremtené ez a törvénymódosítás. A kamarák szerették volna a számukra ’98 elején átadott, majd ’99 decemberében tőlük visszavett közigazgatási feladatokat visszakapják, de legalább azt, hogy az új k özfeladatok rájuk ruházása ne feltételesen, feltételes módban, hanem egyértelműen kijelentő módban jelenjen meg a törvény sorai között. (Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
