Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2810 (11.40) Szerették volna, ha az általuk kidol gozandó etikai szabályok érvényesíthetők lennének az egész gazdaságon belül, vagyis azok megszegése valami módon szankcionálható lenne a nem tagok esetén is. Szerették volna, ha a kamarák finanszírozásában - a befizetett tagdíjak drámai lecsökkenése után - a költségvetés nagyobb és normatívan meghatározott automatizmus útján érvényesülő támogatást nyújt; ha mindez nem évente, a kormány megítélésétől és a parlamenti viták kimenetelétől függően dőlne el. Tehát ezeket mind szerették volna a kamarák, de ezen ma ximalista célkitűzéseket most valóban nem tudja kielégíteni ez a törvénymódosítási javaslat. De amit kínál, az sem kevés. Jelenleg úgy tűnik, hogy ennyi hozható a gyakorlatban - és itt megint az ellenzéki képviselőtársat idéztem. Nézzük, mi ez, ami jelenle g hozható a gyakorlatban, és ami végül is, úgy tűnik, a kamaráknak is elfogadható, a kormány pedig garantálni tudja annak megvalósítását. Először is: jelentős mértékben szélesíti a törvénymódosítási javaslat a kamarák által ellátható közfeladatok körét, ső t rögzíti, hogy az előzőektől eltérően azokat minden gazdálkodó szervezet vonatkozásában elláthatják. Racionálisnak tűnik ugyanakkor az a kis mellérendelt feltétel, hogy a közfeladatok átadásához az is kell, hogy azt a kamarák más szervezeteknél költséghat ékonyabban lássák el. Kétségtelen, hogy a közigazgatási feladatokról nem rendelkezik a törvény, de ennek oka az, hogy azokat más ágazati törvények, például az oktatásról vagy a szakképzésről szóló törvény rendezi. Azután: a kamarák kö zfeladatainak ellátását a törvényjavaslat úgy igyekszik elősegíteni, hogy lehetővé teszi a kamarák részére, hogy különféle hatósági nyilvántartások nyilvános adattáraihoz elektronikus úton és térítés nélkül hozzáférhessenek, például a cégnyilvántartás és c éginformációs szolgálat adataihoz vagy a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó adataihoz. Így aztán nem kell jelentős költségek árán újabb adatregisztereket létrehozni. Szélesedik az üzleti élet tisztaságával kapcsolatos kamarai jogkör is. A kamarák á ltal megalkotott etikai szabályokhoz szorosan rendelt szankciók bár kétségtelenül csak a kamarai tagok esetében értelmezhetők, hiszen egyébként jogi nonszensz lenne, hogy egy bizonyos testület a saját tagjain kívül állókra is kötelező érvényű és szankcioná lható jogszabályokat hozzon - ez tehát jogi nonszensz, hiszen például a legfőbb büntetést, ebben az esetben egy kamarai tag kizárását nyilván csak jegyzett, regisztrált kamarai tag esetében lehet alkalmazni , azonban, szemben az eddigi gyakorlattal vagy a z eddigi kodifikált lehetőségekkel, mostantól a kamarák a nem kamarai tagok felé is jelzéssel és figyelemfelhívással élhetnek adott esetben, mármint ha ez utóbbiak tevékenysége nem a kamarai etikai normák szerint bonyolódik a gyakorlatban. A törvénymódosít ás egyik leglényegesebb újdonsága, hogy megteremtődnek a kamarák társaságalapítási lehetőségei, igaz, ésszerű feltételek és korlátok közé szorítva, nehogy saját tagjaik konkurenseivé váljanak vagy válhassanak a kamarák. A kamarák elsődleges tevékenysége te rmészetesen ezután sem üzletszerű, hasznot hajtó tevékenységek folytatására fog irányulni, de ésszerű gazdálkodással olcsóbbá fogják tudni tenni saját szolgáltatásaik, kiadványaik elkészítését ahhoz képest, mintha azt külső helyről kellene megrendelniük. A kamarák finanszírozása nagyon fontos kérdés. A törvényjavaslat pontosan felsorolja, hogy milyen bevételekből fedezik kiadásaikat, és az öt forrás közül az egyik a költségvetési törvényben megállapított támogatás. Úgy gondolom, hogy ennek kodifikálása könn yebbségül szolgálhat a kamaráknak. Az sem lehet hátrányos, hogy mindez azon költségvetési fejezeteken belül fog mindig megjelenni, amelyhez kapcsolódóan végzi az adott közfeladatokat a kamara. Nem tagadható, hogy a most előttünk lévő, költségvetésben megje lenített összegek lehetnének magasabbak is, lehetnének nagyobbak is összegszerűségüket tekintve, és a normatívan meghatározott automatizmusként érvényesülés sem biztosított jelen pillanatban még. Ez utóbbiról azonban azt érdemes megfontolni vagy meggondoln i, hogy talán jobb is, ha az idén még ez nincs rögzítve, hiszen a költségvetés lehetőségei jövőre, reméljük, nagyobb vonalú normatívamegállapítást tesznek majd lehetővé, mint ha az idén történt volna meg, és az idén került volna kodifikálásra mindez.
