Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
2606 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Hadházy Sándor, a Fidesz képviselője, kétperces időkeretben. HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést ké rek, de egy hosszabb hozzászólást szerettem volna elmondani, csak véletlenül nyomtam meg a kétperces gombot. Lehet? ELNÖK (Mandur László) : Hosszabban sajnos nem mehet, hiszen több képviselő sorára vár itt. HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen, akkor vá rok. ELNÖK (Mandur László) : Tessék bejelentkezni a normál felszólalók sorába! Megadom a szót Manninger Jenőnek. (Közbeszólás: Nincs itt! - Dr. Fónagy János: Ő is tévesen nyomta meg!) Ő is teljesen tévesen, köszönjük szépen. Akkor viszont megadom a szót Fón agy Jánosnak, aki valószínűleg jól nyomta a gombot. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr, normál időkeretben. DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Normál időkeretben. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Előre elnézést kérek azoktó l, akik, nem tudom, huszonkilencedszer hallják tőlem az elkövetkezendő mondatokat. De tekintettel arra, hogy kormánypárti képviselőtársaim is harmincadszor sulykolják ugyanazt belénk, s feltehetően szándékaik szerint a közvéleménybe, ezért kénytelen vagyok én is harmincadszor elmondani a mondókámat. Eredeti felszólalásom témáját pedig, ha megengedik, a végére hagyom. Legutoljára Kékes képviselőtársam részletezte hosszan a 2004. évi költségvetésnek az infrastruktúra fejlesztésére gyakorolt igen kedvező, soha nem látott és üdvös hatását. Tudom, hogy az autópályaépítés hovatovább a magyar közéletben, a magyar politikában egy bűvszó lett, és gondolom, egyikünk sem vitatja ennek a fontosságát. A korábbi években is így volt ez, és nem véletlen, hogy a Magyar Szoc ialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége a választási ígéretek sorába is ezt egy preferált célként tűzte zászlajára. Talán ennek a felfokozott és mindenképpen a nagyotmondás, nagyot vállalás igénye vezette oda akkor még miniszterelnökjelölt urat, ho gy 2002 elején az oly sokszor számára fölemlegetett 800 kilométer új autópálya megépítését ígérje. Ez akkor is egy erősen kétséges cél volt, olyannyira, hogy egyévi hezitálás után maga a kormány is ezt 420 kilométerre redukálta. Ha az elmúlt másfél évben e gyetlenegyszer azt hallottuk volna, hogy kérem, tévedtünk, nem lehet a 800 kilométert megcsinálni, butaságot beszéltünk, és butaságokkal vettük rá a magyar választópolgárok 50,6 százalékát arra, hogy mellettünk szavazzanak, akkor is ez megmaradt volna egy választási ámításnak, de azt mondom, hogy a politika ennyit elbír, ezt megengedi. Egyetlenegyszer nem hangzott el, azóta egy egész, egyébként nagy létszámú minisztérium azon dolgozik, hogy hogyan lehetne ebbe a 800 kilométerbe életet lehelni, hogyan lehet a decimális számrendszerben való mindenfajta bujkálással és mindenfajta hónapoknak, éveknek, folyamatoknak újabb és újabb névadományozással valahogy ezt a 800 kilométert kihozni. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet kihozni. A négy év alatt is nagyon nehéz lett volna megcsinálni, a hátralévő három évben pedig gyakorlatilag vagy technikailag, vagy ha úgy tetszik, műszakilag lehetetlen. Akkor is lehetetlen, hogyha az elmúlt év ténykedései közé például jól beillett az is, hogy a realitásra törekvő szakemberek egy részét elzavarják, akik megpróbálták megmagyarázni, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Aztán csak elhitték, hiszen a kormány az ominózus és sokat emlegetett idei tavaszi kormányrendeletében már 420 kilométer jelent meg, de a számok nehéz dolgok.
