Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - BECSÓ ZSOLT (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP):
2556 Önkormányzati vezetőként állítom, hogy ez a költségvetés az önkormányzatok szempon tjából a fejlesztés költségvetése, hisz a fejlesztésekre fordítható központi források az előző évihez képest jelentős mértékben növekednek. A címzett és céltámogatások többlete 8 milliárd forint lesz; 9,5 milliárd forint jut a közigazgatás korszerűsítésére , elsősorban kistérségekre; 10 milliárdos alap áll rendelkezésre az uniós források elnyeréséhez, míg az ágazati források közül a közúti közlekedés fejlesztésének növekménye szembetűnő. Nem hiszem, hogy van olyan önkormányzat, amely a költségvetésnek ezt a törekvését ne ismerné el. Ugyanakkor az önkormányzatok legnagyobb gondját minden évben a működési költségek alakulása jelenti. (14.40) Az önkormányzatok biztonságos működéséért lobbizott minden önkormányzati érdekszövetség a mostani költségvetés összeállít ásánál is. Pozitívumként kell értékelnünk, hogy a kormány 25 milliárd forintos működési többlettámogatás beépítését jelentette be, amelyből mintegy 10 milliárd forint a normatívák emelését jelenti, amely megalapozhatja azt, hogy az önkormányzatok képesek l esznek ellátni a rájuk háruló feladataikat. Ez - a költségvetés más lehetőségeit is figyelembe véve - azt eredményezheti, hogy a rendelkezésre álló források és az önkormányzatok feladatai közötti feszültség nem fog nőni 2004ben, ugyanakkor az is természet es, hogy az önkormányzati szféra többéves lemaradását ez a költségvetés sem tudja orvosolni. Tisztelt Ház! A továbbiakban a megyei önkormányzatok költségvetési helyzetével kívánok foglalkozni. Ha megvizsgáljuk a megyék bevételi lehetőségeit, látjuk, hogy a z egyetlen jelentős saját forrást az illetékbevételek jelentik. Ezek várhatóan inflációarányosan növekednek majd a jövő évben. Így a megyék működési költségeinek mozgásterét alapvetően a normatív állami hozzájárulások határozzák meg. Mi elsősorban olyan in tézményeket tartunk fenn, amelyek a társadalom perifériájára szorult, hátrányos helyzetű emberek vagy a fogyatékkal élők ellátását biztosítják. A megyei önkormányzatok 184 szociális intézményben több mint 30 ezer rászorulót látnak el, a gyermek- és ifjúság védelmi intézményekben 25 ezer gyermeket gondoznak. Az általunk fenntartott intézmények száma 1990 óta folyamatosan emelkedik, jelenleg ezek száma 706. Ezért nem lehet közömbös, hogyan alakulnak azok a speciális normatívák, amelyek az intézményfenntartás e lsődleges forrásai a megyéknél. Gondot okoz számunkra az ágazati jogszabályokban előírt feltételek megvalósítása. Az elmúlt években született jogszabályok olyan feltételek biztosítását írják elő, amelyek egy részének megvalósítására nincs pénz. Van olyan b ecslés, amely szerint ezek teljesítése 120 milliárd forintba kerülne. Ha ez a pénz nem biztosítható, akkor indokolt lenne az ilyen jellegű jogszabályi kötöttségek felülvizsgálata, és ott, ahol lehetséges, a végrehajtás időbeli elhalasztása, hogy ne kerüljü nk mulasztásos törvénysértésbe például a létszámelőírások teljesítése vagy a minimumfeltételek biztosítása terén. Szeretnék néhány szót szólni az úgynevezett önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok támogatási rendszerének működéséről. Enélkül az önkormányzatok jelentős része nem tudna működni, ugyanakkor a hozzájutás feltételei évről évre szigorodnak. Indokolt lenne az önhiki igénybenyújtási és pályázatelbírálási rendszerét úgy átalakítani, hogy az jobban igazodjon az önkormányzatok tényleges pénz ügyi helyzetéhez, hiszen az elmúlt évben csupán három megye tudta igénybe venni az önhikit, holott mindegyik forráshiányos volt. Végezetül még egy problémáról: a dologi kiadásokra évek óta nincs pénz. Ez a tény már önmagában lerontja az egyébként jó szakem bergárdával dolgozó intézményeink teljesítményét, működési biztonságát. A következő évben a közüzemi díjak emelésével is számolnunk kell. A biztonságos működéshez szükségünk lenne arra, hogy az állam árkompenzációs rendszer bevezetésével ellentételezze ezt . Reményt ad a kompenzáció megvalósulására az a tény, hogy a 2003. évi gázáremelés ellentételezését a zárszámadási törvény megoldja. Bízom abban egyrészt, hogy a költségvetési törvényhez benyújtandó módosító indítványok ezt az önkormányzatok számára
