Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár:
2514 munkahelyek 70 százalékát n emcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió államaiban is a közép- és kisvállalkozások, mikrovállalkozások körében lehet létrehozni, ott jönnek létre ezek a munkahelyek, ide kell tehát koncentrálni az erőfeszítéseket. Azt, hogy ebben a tekintetben Magyaro rszágon hol tartunk, számos képviselőtársam elmondta már. Akár az adóterheket, akár a támogatásokat nézzük, az elmúlt másfél évben inkább a leépítés, inkább a visszafogás vagy pozitív esetben is inkább csak a stagnálás a jellemző. De ha a foglalkoztatáspol itikának és ennek az előremutató, dinamikus fejlődést ígérő európai stratégiának más elemeit is nézzük, mint a versenyképes tudásnak, az oktatásnak, a szakképzésnek, az életen át való tanulásnak a kiemelt szerepét, akkor azt kell látnunk, hogy a Medgyessykormány és a foglalkoztatási tárca költségvetése ezekkel a célkitűzésekkel és kívánalmakkal éppenséggel szembemenetel. Nézzünk kicsit a számokra! Első látásra a foglalkoztatási és munkaügyi tárca nyertese ennek a költségvetésnek, hiszen az előirányzatai mi ntha növekednének, és abszolút számokban tényleg ezt látjuk. Ám ha megnézzük a szerkezetét, akkor mindjárt tisztábban látunk, és valójában kérdések tolulnak elő. Azt mondja, hogy a Munkaerőpiaci Alapnál - mely a foglalkoztatáspolitika legfőbb finanszírozá si forrása - mintegy 250, 247 milliárdos, igen nagy pénzösszegről van szó. Ha ennek a felosztását megnézzük, akkor azt látjuk, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöknél, míg 2002ben 54 milliárd volt, 2003ban már csak 47, 2004re már csak 46 milli árd az előirányzat, míg a szakképzési célú kifizetések tekintetében, tehát a másik kulcselem, a versenyképes tudás megszerzése tekintetében marad a két évvel ezelőtti 18 milliárd körüli előirányzat. Nőnek viszont a bérgaranciakifizetések, a bérgaranciára betervezett kifizetések, ami azt vetíti előre, hogy az optimista és melldöngető nyilatkozatok ellenére feltehetőleg a kormány is további csődökre, elbocsátásokra számít, és növelni kívánja azt az előirányzatot, amely átmeneti segítséget vagy alamizsnát adh at az ezután bajba kerülő embereknek. Számos olyan elem van, ami viszont növekszik a kiadások között. Növekednek a munkanélküliellátások mintegy 75 milliárdra, növekedés van az aktív korúak rendszeres szociális segélyezésére fordítandó összegeknél - lám, lám, mily aktív és dinamikus és előremutató foglalkoztatási szempont! Növekednek a közcélú munkavégzés kiadásaira fordított összegek, a munkanélküliellátó rendszer átalakításához kapcsolódó adminisztratív kiadások. Tehát egészében azt látjuk, hogy az előr emutató, a munkahelyeket létrehozó gazdaságpolitikához kapcsolódó, a versenyképes tudás megszerzését, az alkalmazkodás, a rugalmas alkalmazkodás képességét segítő elemek folyamatosan csökkennek és háttérbe szorulnak ebben a költségvetésben, a szociális típ usú, támogatási típusú eszközök pedig jelentősen megnövekednek. Nem az a baj, tisztelt képviselőtársaim, ha bajban lévő embereken segíteni akar valaki, de az már baj, ha ezt ahelyett teszi, a kitörés, az elmozdulás, a helyzet végleges megváltozására szorít ó eszközök kárára teszi ezt. Valahogy másként kellett volna ezt megközelíteni, annál is inkább, mert arra a folyamatra, amelyet, mint említettem, lisszaboni folyamatnak szokás nevezni, és amely egész Európa számára a fölemelkedés lehetőségeit, eszközeit fo glalta össze, igen nehezen fogunk rácsatlakozni, ha ezt így folytatjuk. Ez a költségvetés nem az ambíciók, nem a nagy tervek, nem az előremutató foglalkoztatáspolitika költségvetése: a rutin költségvetése, a szürkeség, a védekezés, a defenzíva költségvetés e. Ezzel bizony nemigen fogunk ambiciózus célokat megvalósítani. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces fölszólalásra következik Veres János, a Pénzügymini sztérium politikai államtitkára. Parancsoljon, öné a szó. DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár :
