Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
2512 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Késő takarékoskodni, ha a láda már üres - ezt a Senecaidézetet választhatta volna mottójául a szocialistaszabad demokrata kormány, amikor benyújtotta költségvetési tervét, amikor a leépítés költségvetését a Ház elé hozta. A miniszter asszony szavait hallgatva az jutott eszembe, hogy üres a láda, és üresen konganak a szavai. Nagyon üres volt az a sok szép szó, amit itt elmondott, hiszen ninc sen mögötte pénz. Üres a kassza. Esélyegyenlőség annyiban létezik jelenleg, hogy egyforma eséllyel próbálták csökkenteni mindenféle civil szervezet támogatását. Nem tudom, hogy minek örül a miniszter asszony, feltehetőleg nem ugyanazt a költségvetést bogar ászta át, amit a Ház elé benyújtottak. Mi ellentétes tendenciákat tapasztaltunk. Igaz, és öröm az, hogy a civil alapprogram elindul, valamennyi párt támogatta itt a parlamentben, de talán azt ne értékeljük sikerként, hogy egy törvény mögé a törvényben előí rt összeget odaállítja a parlament, bár vannak olyan törvények, amelyek betartásának már örülnünk manapság. Én önnel szemben teljesen mást láttam ebben a költségvetésben, azt láttam, hogy valamennyi civil szervezetet sújtja a kormány, ráeresztett egy fűnyí rót a civil szervezetekre minden egyes tárca. Van olyan tárca, amely alacsonyabb fokozatra állította be a fűnyírót, van olyan, amely magasabb fokozatra. A legbüszkébb talán - idézőjelben - az egészségügyi és szociális tárca lehet, hiszen valamennyi fogyaté kosszervezetnek 22,5 százalékkal csökkentette a költségvetését. A miniszter asszony csóválja a fejét, és azt mondja, hogy visszakapják ezt. Nagyon kíváncsi vagyok rá, és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy az értelmi fogyatékosok, a siketek, a mozgáskorlátoz ottak, a vakok és más tárcák civil szervezeteivel ön hogyan fog a jövőben tárgyalni. Ön azt mondta miniszteri meghallgatásakor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy minimum 3040 milliárd kell ahhoz, hogy el tudja végezni a mun káját. Ennek egyharmadát kapta meg... ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz) : Én az ön helyében nem örülnék. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő a sszony. Bernáth Ildikónak adom meg a szót kétperces időtartamban. Parancsoljon! BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Két percben nagyon nehéz egy olyan hosszas kitekintésre reagálni, amelyet az előbb végighallgathattunk az esélyegyenlőséggel kapcsolatban, illetve a terveket illetően. Ezzel, az elhangzottakkal és a költségvetési törvényben megfogalmazottakkal kapcsolatban engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét két dologra. Az egyik a romákat illető kérdés, ami az elképzel ések szerint az országos közalapítványként működő “Magyarországi Cigányokért” nevet viselő közalapítvány támogatását illeti, ami egy fillérrel sem emelkedik az előző évhez képest, jóllehet, erről nyilván önt is tájékoztatták, vagy azt a kollégát, aki koráb ban államtitkárként foglalkozott a roma ügyekkel, hogy évről évre növekedik az ösztöndíjra pályázó, illetve az ösztöndíjat megkapó roma gyermekek száma, ami azért is örvendetes, hiszen abból a helyzetből, amiben ma sokuk él, csak úgy tudnak kiemelkedni, ha tanulnak, mert így lesznek képesek és alkalmasak arra, hogy utána megfelelő munkát találjanak maguknak. Tehát engedje meg, hogy még egyszer felhívjam a figyelmét arra, hogy ez az előirányzat bizony a költségvetési törvényben nem emelkedik. Ami az általáno san értelmezett esélyegyenlőséget illeti, én egy másik dologra szeretném felhívni a figyelmét e tekintetben. Tegnap döntött a kormány arról, hogy közel 7 ezer köztisztviselőt elbocsát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Közöttü k nyilvánvalóan meghatározó a
