Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár:
2426 modern infokommunikációs eszközök és az azok nyomán keletkező hozzáadott értékek a társadalomban nem pártfüggőek, nem világnézetfüggőek, a biteknek ilyen értelemben véve nincs világnézetük, és ez egyúttal azt a reményt is, legalábbis a remény sugarát felvillantja, hogy ebben a megosztott közéletben, ahol számtalan, legkülönbözőbb politikai és ideológiai nézet csillapíthatatlanul csap össze, talán lesz egy sziget, ahol megtalálják egymást azok, akik egyet akarnak. (17.30) Nem nehéz megmondani, hogy mi ez az egy. Ez voltaképpen az, amit Szent István óta mindig is akart egy államférfi, nevezetesen az, hogy Magyarország része legyen a nyugateurópai államok együttesének, a nyugati civilizációnak, ne legyenek komplexusai, ne legyen fanatikus, de ne legyen pesszimista se, legyen ugyanolyan, mint a többi, meg tartva természetesen sajátosságát, magyarságát. Az információs társadalom véleményem szerint azért egy nagyszerű közös platform, mert olyan eszközrendszert biztosít mindenki számára, akinek az a cél számít, hogy Magyarország modern nyugati, európai ország legyen, hogy ezt a célt a lehető legjobban, belátható időtávlatban elérhesse. Ebben az országban régebben és a közelebbi időben egyaránt rengeteg visszaélés történt egyetlen szóval, és ez a szó a jövő. A jövő elkezdődött, a jövőt felépítjük. De hát a jövő általában nem szokott elkezdődni, legalábbis nem plakátok hatására, a jövő nem szokott felépülni, legalábbis nem párthatározatokra építve. A jövő a maga egészen sajátos, szinte azt is mondhatnám csalárd mivoltában egyszer csak bereppen, odaröppen. Akkor ke rül a szemünk elé, amikor a legkevésbé várjuk. Az információs társadalom, bármilyen furcsa is, ez a jövő. Ez a jövő, amely itt van a laptopok képében, itt van az internet képében a parlamentben, és ott van körülbelül 12 százaléknyi magyar család otthonában már mint lehetőség, mint valóság, és remélem, hogy a kormányciklus végén legalább a családok negyedrészében ott lesz, ott van az iskolákban, a teleházakban, ott lesz a kórházakban, az egyházközségekben. Ilyen értelemben az információs társadalom a jövőnek egy olyan programja, amely nem utópikus, nem megmerevít, nem lélektelenít és főleg nem hazudik, hanem olyan típusú jövő, amelynek a megteremtését mindenki saját maga kötelességének, a saját maga dolgának érezheti. Olyan típusú jövő, amely ha nem következi k be, akkor egyetlenegy személy, egyetlenegy institúció hibáztatható: az illető saját maga, aki várja a sült galambot, amely sült galamb nem repül a szájába. Tehát az információs társadalom programja, amelyet az IHM és az IHM mögött lévő politikai erő, az SZDSZ magáénak vall, szövetséget kínál mindenkinek, aki az általam vázolt, tulajdonképpen szerény, nagyon hétköznapi és napi távlatokban definiálható jövőt magáénak tartja és magáénak vallja. Melyek azok a dimenziók, amelyek mentén ez a cseppnyi pénz a jöv ő szolgálatában értelmesen elkölthető és elköltendő? Az első és legfontosabb szerintem annak a hálózatnak a megteremtése, amely hálózat lehetővé fogja tenni a biteknek, hogy embertől emberig - vagy ahogy a költő régen mondta, lélektől lélekig - mindenki ré szesülhessen általuk és belőlük. Ez egy teljesen anyagtalan szellemi valóság, amely azonban természetnél fogva nagyon is tényleges cselekvő valósággá képes átalakulni akkor, ha odajut az emberekhez. A Közháló nevű program - melyre a jövő évben sok milliárd ot fog a minisztérium fordítani - azt fogja lehetővé tenni, hogy nem lesz olyan település Magyarországon - s ez már elkezdődött , ahol ne lehessen hozzáférni az internethez, ráadásul annak széles sávú változatához. A keskeny sávú változat sem teljesen has zontalan, az is több, mint a postagalamb, több, mint a pusztába kiáltott szó, de az igazi a széles sáv, amely gyorsan nagy mennyiségű és jó minőségű adattovábbítást tesz lehetővé. A mezőgazdának lehetővé fogja tenni az európai uniós elvárásoknak megfelelő piacinformációt; a tanárnak lehetővé fogja tenni, hogy az iskolai osztályban ugyanolyan szintű órákat tartson, mint bármelyik tanártársa New Yorkban angolul vagy Budapesten bármelyik elegáns közép- vagy általános iskolában; az egyszerű lakosnak pedig lehet ővé fogja tenni a kapcsolattartást villámgyorsan, az elektronikus posta segítségével, függetlenül attól, hogy társa hol él, a világ melyik pontján. A Közháló tehát - azt kell mondanom - mindennek az alapja.
