Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
2408 Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Keller Lászlónak, a Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon! KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Meg vagyok győződve arról, hogy az új nemzedék sokkal jobban tudja olvasni a költségvetést, mint ahogy azt Gyürk képviselő úr tette. Én csodálom az ő kosárlabdatudását (Kuncze Gábor: Na ne túlozzunk! - Derültség a kormánypárti oldalon.) , de úgy gondolom, a költségvetéssel még sokkal többet kell barátkoznia. Hiszen ha összegyűjtötte volna azokat a jogcímeket, amelyek a gyermek és ifjúsági célú kiadásokra vonatkoznak, és összevetette volna a 2003as és a 2004es éveknek ezeket az előirányzatait (Dr. Szabó Zol tán: Meg a 2002est!) - a 2002esről már nem is beszélek , akkor világosabban látna. Két számot meg kell hogy említsek önnek, képviselő úr. 2003ban a gyermek és ifjúsági célú kiadások 1049 milliárd forintot tettek ki, ugyanez a szám most 1146, vagyis a n övekmény 9,3 százalékos. Ha ön ezt a két számot összeveti és elemzi, hogy mi van a két szám mögött, akkor világosan rájön arra, hogy mindaz, amit mondott, teljességgel megalapozatlan. De ha tovább lapozza a költségvetést és nemcsak a GYISM fejezetét nézi m eg, hanem megnézi a Pénzügyminisztérium fejezetét is, akkor azt találja az adósságátvállalás és tartozás elengedésénél, hogy a Rendezvénycsarnok Ingatlanfejlesztő és Kezelő Rt. adósságának átvállalása 29 milliárd forint, képviselő úr. Amikor Deutsch Tamás azt mondta, hogy 19 milliárd forintból sportcsarnokot, arénát építünk, akkor, tisztelt képviselő úr, mennyivel jobb lenne, ha ez a 29 milliárd forint új nemzedék fejlődésére lenne fordítható. És ha hozzáadná ahhoz a számhoz, amit mondtam önnek, akkor az a 9,3es növekmény még nagyobb lenne. Most már nincs idő a lakásépítési kedvezményről beszélni, ezért csak annyit mondanék, hogy ez két gyermek után 2002ben 1,2 millió forint volt, 2004ben pedig 2 millió forint. El lehet dönteni, hogy kinek a politikája sz olgálja az új nemzedéket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Varga László képviselő úrnak. VARGA LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnö k úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Valamennyiünknek a fülébe csengnek még azok a bizottsági üléseken elhangzott, és szinte itt a teremben is visszhangzó drámai felszólalások, amelyeket az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvénytervezet kapcsán az ellenzéki képviselők megfogalmaztak, és amelyek példátlan adóprésről, a társadalom megsarcolásáról, valamennyi társadalmi réteg ellehetetlenítéséről szóltak. Célkeresztben a ifjúság, hadüzenet kisebbségnek, nyugdíjasoknak, válla lkozóknak, a társadalom minden rétegének. Mindebből a laikus számára az következne, hogy most, e források elosztásakor egy visszafogott javaslattétel, egyáltalán tartalékolás, a megsarcoltak számára a jóvátétel biztosítása következne. Hát erről szó sincs. Gátlástalanul ömlenek a javaslatok, mindenütt túllicitálás van, és egy általam mindvégig alig érthető számonkérés. Mi az ellenzéknek, a Fidesznek nem ígértünk semmit. A választópolgároknak ígértünk - úgy gondolom - erőnkhöz mért, megvalósítható programot, így azt számon kérni is a választópolgároknak van joguk, mi ennek akarunk megfelelni, és különösen azok elvárásainak, akik szavazatukkal minket tiszteltek meg a választásokon. Sajnos mi is annak a terhét nyögjük, hogy olyan költségvetést még nem találtak k i, amely egyre kisebb elvonásokkal egyre nagyobb források elosztására, valamennyi társadalmi igény egyidejű kielégítésére teremti meg a feltételeket. Ha pedig a költségvetési hiány növelésének útját nem akarjuk vállalni, akkor marad az egyedül járható út, amelyet a koalíció is választott: a társadalom
