Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2342 DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Szabó képviselő úr a kétperces viták során azt mondta, hogy a táppénzt illetően az ellenzék árnyékra lő, hisz nem a benyújtott tervezetnek megfelelően fognak alakulni a dolgok, megállapodtak valamiben. Néhány mondattal, néhány f elszólalással korábban elhangzott, hogy az önkormányzati költségvetést illetően is - Szabó képviselő úr szavait hallgatva - árnyékra lövünk, hisz közben a baloldali, szabad demokrata önkormányzati vezetők a kormánnyal megállapodtak, hogy tulajdonképpen nem a költségvetésben szereplő számok lesznek az érvényesek. És aki újságot olvas - és tudom, hogy mindannyian olvasunk , az a ma reggeli híradásokból értesülhetett arról, hogy a minimálbért illetően is tulajdonképpen árnyékra lövünk, mert a tegnapi, késő es tig folytatódott egyeztetések kapcsán megállapodás született, hogy a minimálbér háromezer forinttal növekszik. Akkor kérdezem én, hölgyeim és uraim, hogy miről tárgyalunk. Amikor az ember a kezébe vette a költségvetést, akkor azt hitte, hogy egy valós, iga zi adatokat tartalmazó anyag van a kezében, és elkezdett dolgozni, habár a kormányzat mindent megtett annak érdekében, sőt, még az államháztartási törvénynek a szabályait is felrúgta, hogy összehasonlító adatokhoz jussunk, hogy a folyamatokat ténylegesen l ássuk. És azt is megvallom őszintén, hogy naivan azt hittem, hogy az idei évben külön számon kerül tárgyalásra a társadalombiztosítási alapoknak a költségvetése, hisz a Magyar Demokrata Fórum annak idején tiltakozott, és nem is szavazta meg azt, hogy a tbalapok önállósága megszűnt, a költségvetés alfejezetévé vált, és bő egy évvel ezelőtt hangoztatta a jelenlegi egészségügyi miniszter, számtalan sajtótájékoztatót tartott, hogy ha hatalomra kerülnek, azonnal visszaállítják a tbköltségvetés önállóságát. Ehe lyett azt látjuk, hogy egy teljes beolvadás van, ami, ha valami koncepció mentén menne, akkor még az ember azt mondja, hogy ezen lehet vitatkozni, azonban úgy tűnik, hogy ad hoc jellegű ötletek érvényesülnek ezeknek az intézkedéseknek a hátterében, úgy tűn ik, hogy szűkebb csoportok érdekérvényesítő képessége az, ami befolyásolja, hogy egy teljesen új társadalombiztosítási ellátási modellre kezd az ország áttérni. Az előző kormányzati ciklusban direkt, kifejezetten az egészségügyet a szociálpolitikáról levál asztottuk, hisz a rendszerváltoztatás óta minden évben az egészségügyet ördögként állították be, hogy itt a költségvetésnek a felborítása az egészségügy pazarló működésének köszönhető. Mindannyian tudtuk jól, hogy maga az egészségügy a működése során hihet etlenül sok szociálpolitikai feladatot is ellátott, és elindult egy olyan folyamat, ami azt eredményezte volna, azt szerettük volna, ha elérjük, hogy tisztán lássuk azt, hogy valóban a polgárok a járulékukért mit kapnak, valóban ha valamit egészségbiztosít ási járulékként fizetnek, azért az egészségügyi ellátásokat kapjáke, vagy pedig itt az összemosások kapcsán az állam az egyébként az alkotmányból eredő kötelezettségét, szociális feladatait az egészségügy költségvetésével próbálja megfizettetni. A '97es nyugdíjtörvény után évről évre a nyugdíjakkal kapcsolatosan lényegében olyan nagy vita nem volt, hacsak nem a magánnyugdíjpénztárnak a kötelezővé tétele miatt, hisz a svájci indexálás törvényi alapon kizárja azt, hogy a nyugdíjemelések mértéke bizonyos szi nt alá essen. Habár itt is az együtt nevetünk, együtt sírunk elv alapján az utóbbi időszakban, amikor a reálbérek növekedtek, a nyugdíjaknak a lemaradása a reálbérnövekedéshez képest fokozatos volt, ez az olló kinyílt, fokozatosan kinyílt, és ezt csak szű kíteni tudta az előző kormányzati ciklusban a kötelező nyugdíjemelés fölött adott 23 százalékos extra nyugdíjemelés, mint ahogy csak szűkíteni tudja - amennyiben ezek a tendenciák így maradnak - az úgynevezett 53. heti nyugdíjnak az intézménye. Pedig ha r észletesebben megnézzük a nyugdíjbiztosítási alapnak a költségvetését, ott is, habár nullára hozzák ki az egyenleget, a bevétel és a kiadás ugyanaz, azonban két nagy tétel, a magánnyugdíjpénztárba történő átlépők miatti költségvetési pótlás, ami több mint 160 milliárd, illetve a gyes, gyed, gyet után járó több mint 21,7 milliárdos összeg lényegében egy költségvetési hiánynak fogható fel, csak így tették adminisztratívvá. Úgyhogy nem igaz az, hogy kizárólagosan csak az egészségügy felelős a társadalombiztosí tási alapok hiányáért.
