Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
2285 Tisztelt Képviselőtársaim! Gráf József képviselő urat illeti elsőként a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjáb ól; de mielőtt a képviselő úr elkezdené a beszédét, engedjék meg, hogy én elköszönjek önöktől, kívánjak önöknek további kellemes és eredményes vitát és további szép estét. Viszontlátásra! (Taps.) Átadom az elnöklést Mandur László alelnök úrnak. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) GRÁF JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem véletlen, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírja, hogy a mindenkori kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési mini szter útján az Országgyűlés elé köteles terjeszteni a beszámolóját a mezőgazdasági ágazatról, a termelők jövedelemviszonyairól, a főbb agrárpolitikai célokról, megvalósulásukról, a megtett intézkedésekről és a költségvetési támogatások felhasználásáról. Eg y kicsit visszautalva Kis Zoltán képviselő úrra, akik részt vettünk annak idején ennek a törvénynek az előkészítésében és megfogalmazásában, vagy az agrárkerekasztalban, ami azóta is az egyetlen volt, és minden párt képviselője egy asztalhoz tudott ülni, és végiggondolni a mezőgazdaság előtt álló feladatokat, akkor nagy tenni akarást éreztünk mindannyian az ágazat egészének a javítása és a vidéken élő emberek sorsának a javítása ügyében. Hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság olyan kiemelt és f ontos ágazat, amelynek csak egyik eleme önmagában a termelés, a gazdasági folyamat, és emellett ma már egyre inkább és sokkal fontosabbá válik a vidék egésze, az infrastruktúra, a környezetvédelem, az ott élők boldogulása, foglalkoztatása, az egészséges él elmiszerelőállítás, és még sorolhatnám azokat a részterületeket, amelyek valamikor vagy régebbi időszakban talán nem voltak ilyen kiemeltek és fontosak. Tehát fontos, hogy minden kormány kellő felelősséget érezzen az agrárium irányában, ezért nem formális , protokolláris beszámolóra gondoltunk annak idején sem, hanem egy érdemi, figyelemfelhívó összeállításra, ahol a tárca illetékese kormánya nevében beszámol a vidéken történtekről. El kell mondanom, hogy ebben a tekintetben elképzeléseink egy része, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy nagyobbik része, teljesült. Így például a kezdettől fogva, és az előző kormány esetében is ezt kell mondanom, pontos és jó helyzetelemzést kaptunk az agr árium egészéről. Szinte érződött, hogy az éves összefoglaló jelentésben igyekeznek az azt összeállító szakemberek és a részterületeken dolgozók nagyon kevés politikát belevinni az anyagba. Mi ebben a nagy dolog? - kérdezhetnék többen, akik a parlamenti mun karendben és viszonyokban talán nem túl jártasak. A válasz részemről is az lenne, hogy ennek minden esetben így kellene lennie, legalábbis a szakmai résznél, de ismerjük, hogy sajnos az esetek többségében nem erről van szó. És különösen nem így van ez az á ltalunk - akik több évtizede ebben a szakmában dolgozunk, és megfelelő elhivatottsággal tevékenykedünk - nagyon szeretett és tisztelt foglalkozásunkban, az agráriumban. Hiszen itt aztán nagyon gyakran fékezhetetlenül tobzódik a politika, és tobzódott az el múlt években is, az elmúlt több mint egy évtizedben, nagyon sok a demagógia, hangzanak el hazugságok és féligazságok. Gondoljunk a földkérdésre, a tulajdoni és vállalkozási formák egyikének vagy másikának a favorizálására, az Európai Unióhoz való csatlakoz ásunk megítélésére. Sajnos az agrárügyekben évek óta hangos a politika, és csak halk, de most már egyre következetesebb érvek szólnak a szakmaiság mellett, és egyre inkább hallani a szakmai hangokat. Talán az utóbbi időben a vidéki szakmai fórumok is ezt t anúsítják, ahol többen részt vettünk, egyre fogékonyabbak az emberek arra a szakmaiságra, hogy mi lesz velünk, mit kell lépnünk, mit kell csinálnunk a jövőre, és egyre inkább és egyre kevésbé kíváncsiak a politikai blöffökre, amikből ma is jó néhányat hall ottunk itt. Ehhez a gondolkodáshoz ad jó alapot az ismét magas színvonalon elkészített anyag az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről. Nagy örömömre szolgál, hogy a 2000. és 2001. évet jelentő értékelést ugyan szakmai bizottságokban meg tudtuk tárgyalni, de a plenáris ülésen nem; most végre erre is módunk van. Ez az anyag is a várt eredményt hozta, hiszen ebben élünk, ezzel foglalkozunk naponta, semmi meglepő nincs ebben az anyagban. 2002ben a nemzetgazdaságban elfoglalt helye 3,5 százalék az
