Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló 65/2003. (VI.3.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
2132 ha mindenüvé akarnánk küldeni, ahol ők ketten ott vannak, mert akkor az azt jelenti, hogy Afrika számos országába kellene nekünk kontingenst küldeni , de ők ott vannak a BTben. (20.40) Ez önmagában jelzi azt, hogy noha katonai ho zzájárulással most valóban nem járulnak az iraki események rendezéséhez, de mégis politikai értelemben azt a folyamatot támogatják, ami megindult, és megerősítették szavazatukkal az ENSZ BTben. Sok mindent mérlegelni kell, és a mérlegelésben valóban azt i s ki kell számoljuk, hogy az elkövetkezendő években mit bírunk el teherként. Amikor terveztük a védelmi felülvizsgálatot, magam is azt az álláspontot foglaltam el, hogy meg kell határozni és meg kell fogalmazni egy felső limitet. Mi a védelmi felülvizsgála t ambíciószintjénél azt mondtuk, hogy ez körülbelül a létszám 6 százaléka lehet. Ez 1500 fő körüli nagyságrend, amiben mi gondolkodtunk, ami lehetőséget biztosít arra, hogy akciókban részt vegyünk, ugyanakkor egy bizonyos idő után kényszer is, hogy visszaj öjjünk különböző helyekről. Jöttünk már vissza - visszajöttünk például Boszniából , de van még néhány olyan hely, ahonnan érdemes volna visszajönni, vagy legalábbis meg kellene fontolni, hogy érdemese olyan létszámban ott maradni. Mondok önöknek két péld át mindenféleképpen, Sínát és Ciprust, ahol meggondolandó és megfontolandó, hogy meddig maradunk, hiszen már ott vagyunk közel évtizede. Ami a későbbieket illeti: ennek a limitnek teljesen természetesen egy 5. cikkelyes és 4. cikkelyes akcióban nem lenne s zabad érvényesülnie, hiszen az egy helyzet, mert akkor gyakorlatilag megtámadták egy szövetségesünket, háború van. Háborúban nyilvánvalóan a szabályok is másak. Itt mi ezt mindenféleképpen békeidőben terveztük. Pénzügyi felső korlátot azért nehéz meghatáro zni, mert nem mindegy, hogy milyen távolságban, milyen feladattal, milyen eszközállománnyal és fegyverzettel veszünk részt, hiszen a fegyver és a személyzet nagyonnagyon költséges; pláne, ha olyan helyre megyünk, ami messzebb van, akkor még az is megnövel i a költségeinket. Összességében tehát az volna a célszerű és az volna az eredményes, ha valahol a létszámhoz viszonyított arányban állapítanánk meg a felső limitet. Én úgy vélem, úgy hiszem, hogy ez európai átlagban sem lenne rossz dolog. Ami befejezésül még feltétlenül fontos, képviselőtársaim, az az, hogy ma Magyarországon hajlamosak hisztériát kelteni néhányan a tekintetben, hogy mifajta veszélyek leselkednek a katonákra. Szeretném önöket itt és most is tájékoztatni, hogy mindent elkövetünk annak érdeké ben, hogy ezek a veszélyek minimálisak legyenek. De szeretném önöket arról is tájékoztatni itt és most is, hogy ez nem egy veszélytelen feladat. Kérem, hogy ennek a kettőnek a tudatában szavazzák meg az előterjesztést, kérem, hogy ennek a kettőnek az ismer etében legyenek kedvesek hozzájárulni ahhoz, hogy ha és amennyiben nem fogalmazódik meg módosító javaslat - márpedig úgy tűnik, hogy módosító javaslat nem fogalmazódik meg , akkor a következő országgyűlési döntéskor erről szavazhassunk is. Nem azért, mert én akarom nagyon gyorsan fölgyorsítani a döntést, nem azért, mert ez nekem vagy a kormánynak valamiféle presztízskérdés lenne, hanem mindenekelőtt azért, mert akkor elkezdhetjük lényegileg a váltás megszervezését, tájékoztathatjuk a partnereinket időben a rról, hogy itt született egy egységes döntés, és mindenféleképpen tudunk azon a rólunk külföldön megjelenő bizonyítványon változtatni, hogy mi itt hezitálunk, mindent úgy elhúzunk, mint a nem tudom én, mit - jó hasonlat ebben a pillanatban nem jutott eszem be, de nagyon húzzuk… (Dr. Veres János: Rétestészta.) köszönöm szépen, rétestészta , és még sorolhatnám. Ha van egy egységes politikai álláspont ebben a kérdésben, akkor miért ne használnánk ki ezt a lehetőséget? Köszönöm szépen a figyelmüket, köszönö m szépen a támogatásukat. Remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban is a magyar katonák méltóképpen tudják szolgálni hazájukat. Tájékoztatom önöket, hogy minden egyes partnerünk szerint ez idáig ezt méltóképpen tették. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
