Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló 65/2003. (VI.3.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
2130 (20.30) Amennyiben nincs, az egy holt tőke, kidobott pénz az ablakon, ha szabad így fogalmaznom, tehát alapvetően, ha missziókba megyünk, akkor is olyan katonai feladatokat kell felvállalni és teljesíteni, ami a későbbiek folyamán a Magyar Hon védségnek az előnyére és a fejlődésére válik, ezért nem lehet kizárólag diplomáciai kérdésként, külügyi kérdésként kezelni például egy misszió kérdését. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Juhász Ferenc jelzésére:) Mini szter úr, a gombot meg kellene nyomni. JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter : Igen, köszönöm szépen, elnök úr, elnézést kérek; azt gondoltam, hogy itt a vita lezárásakor talán néhány szót érdemes volna a vitáról magáról mondanom. Mindenekelőtt szeretném megkö szönni valamennyi parlamenti pártnak azt a bölcsességet és az ország érdekében álló magatartást, amelyet itt a vita során az álláspontjuk ismertetésével kifejtettek. Meggyőződésem az, hogy ez a kérdés nem pártpolitikai kérdés, és nem lehet hogy pártpolitik ai kérdés legyen. Meggyőződésem az, hogy itt Magyarország sorsáról, Magyarország nemzetközi együttműködéséről, a partnereinkkel való kapcsolattartás formájáról és minőségéről is döntünk akkor, amikor ebben a kérdésben álláspontot fogalmazunk meg. Teljesen természetesnek és jogosnak tartom azt, hogy egy ilyen kényes kérdésben, amikor mindannyian tudjuk, hogy komoly veszélyeket is rejt egy ilyesfajta akció, akkor megjelenik a parlamenti kontroll fokozott igénye, és megjelennek olyasfajta felvetések, kérdések, észrevételek, amelyek mindenféleképpen vitát gerjeszthetnek. Ezekre a kérdésekre válaszolni kell, én magam most válaszolni próbálok; ugyanakkor pedig, ha annak eredményeképpen van egyfajta együttműködés, azt gondolom, az mindannyiunk hasznára válik. Néhán y pontosítást engedjenek meg, képviselőtársaim. Mindenekelőtt, az 1,5 milliárd forintos NATOtagdíj hozzájárulásunk valóban pontos szám. Ez a mindenkori forintárfolyamtól függ egyébként, de azt hiszem, és ezt önöknek azért tudniuk kell, hogy nem szabad ezt egy olyan bázisszámként kiemelni, amelyhez képest nekünk valamit is hasonlítani kellene. Tudniillik én erre azt tudnám mondani önöknek, hogy az NSIPprogram keretében ennek sokszorosát kaptuk az elmúlt négy esztendőben, NATOtagságunk kezdete óta, és azt reméljük, hogy az elkövetkezendő időszakban is sokszorosát fogjuk a katonai fejlesztések tekintetében a NATOtól kapni. Gondoljanak csak a pápai repülőtér fejlesztésére, de sorolhatnék még számos olyan kérdést, amely a képzéssel, a felszereléssel és a hade rő szerkezetének átalakításával kapcsolatos NATOtámogatásokat foglalja magában. Nagyonnagyon komoly programok futnak, hála istennek, éppen ezért mi a NATOtól nagyon sok támogatást kapunk, arányaiban messze többet, mint amit mi magunk befizetünk. Ami az 1,5 milliárd forintot illeti, tisztelt képviselőtársaim, ez nagyon sok pénz. 1,5 milliárd forintot kifizetni, az egy tárca költségvetésében is teljesen természetesen jelentős kiadás. Én azonban mégis azt mondom, hogy akkor, amikor a parlament és az Országg yűlés állást foglal abban, hogy a védelmi tárca költségvetése hogyan és miként alakuljon, akkor, amikor egyetértés volt abban, hogy általában egy GDPhez viszonyított arányhoz kell mérni a védelmi költségvetést, tudomásul kell venni, hogy az a plafon, ez e setben az 1,76, és azt követően mindenfajta költségvetési kiadás, mindenféle plusz ebből a költségből finanszírozandó. Azt is mondom önöknek, és mindenféle malícia nélkül szeretném ezt mondani, hogy én nem e miatt az 1,5 milliárd forint miatt félek, amit m ajd jövőre adott esetben bérként ki kell fizetnünk az Irakban szolgálatot teljesítőknek, hanem attól tartok, hogy saját képviselőtársaink lendületét nem tudjuk majd visszafogni, és meggyőzni őket, hogy a védelmi tárca költségvetését hagyják úgy, mint ahogy azt a kormány eredetileg javasolta. Ha ez az aggodalom ilyen mértékű az 1,5 milliárd forint esetében, akkor talán remélhetem azt, hogy Dobó képviselő úrtól is és mindegyik, a területért aggódó képviselőtársamtól megkapjuk azt a támogatást, hogy a saját fr akciójában majd lebeszéli azokat a
