Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 21 (98. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GULYÁS LÁSZLÓ (MSZP):
1992 Ebben a kérdésben tehát nem vagyok annyira liberális gondolkodású, mint szabad demokrata képviselőtársaim, de ez az alkotmánybírós ági döntés megszületett, ezeket az alkotmánybírósági döntéseket tiszteletben kell tartanunk. Nem alkothatunk olyan törvényt, amely szembemegy ezzel az alkotmányértelmezéssel, szembemegy az Alkotmánybíróságnak e kérdésről kialakított ízlésével. Márpedig ez a törvényjavaslat, erre is helyesen mutattak rá hozzászóló képviselőtársaim, bizony beleütközik az Alkotmánybíróság értelmezésébe. Ha már az Alkotmánybíróság szóba került, még egy: a nemzetközi sztenderd is igen tágra nyitja a véleménynyilvánítás szabadság át. Tartok attól, hogy ha ez a törvény netán megszületne, Strasbourgban kötne ki, és tartok attól, hogy nem állná ki a strasbourgi bíróság előtt a vizsgát, hanem elbukna. Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében és összefoglalva: a szándék és a cé l világos, és azt gondolom, hogy ebben a teremben valamennyien egyetértünk abban, hogy ezeket a jelenségeket, amelyeket ez a törvény is üldözni kíván, vissza kell szorítani, de meg kell találni valóban a megfelelő eszközt, és erre ez a törvényjavaslat nem alkalmas. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő végét.) A hatályos büntetőjogi szabályok mellett – elnök úr, befejezem a mondatomat – és az Alkotmánybíróság kialakult alkotmányértelmezése mellett ez a törvényjavaslat nem vehető igényb e, nem járható út, nem megfelelő megoldás. Köszönöm a figyelmüket és elnök úr megértését. (Taps.) (15.40) ELNÖK (Harrach Péter) : Képviselő úr, 36 másodperces mondat volt az utolsó. (Derültség.) Tartsuk be az időkeretet, még egyszer kérem! Kétperces felszól alásra kap lehetőséget Gulyás László képviselő úr, MSZP. GULYÁS LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én még messze vagyok attól, mint Szabó képviselőtársam, hogy az előttem szólók majdnem meggyőztek arról, hogy nem szü kséges ennek a törvénynek a módosítása. Ámulattal hallgattam az előttem szólók elméleti fejtegetését, és úgy gondolom, ilyen barátias, családi környezetben a jobb- és a baloldal elég szépen meg tudja győzni egymást. Az elhangzott felszólalások is erről szó ltak, de megítélésem szerint azért a gyakorlat és az elmélet még nagyon messze van egymástól. Fodor képviselőtársam említette, hogy azokkal az eszközökkel is meg lehetne akadályozni a gyűlöletkeltést, amelyek jelenleg a jog rendelkezésére állnak. Akkor, ké rdem én, miért nem sikerül megakadályozni. Azért nem sikerül megakadályozni, mert az államhatalmi és a végrehajtó szervek nem mernek lépni ebben az ügyben, ezért, úgy gondolom, mi, politikusok vagyunk a hibásak, mert a politika nem meri felvállalni a felel ősséget. Én nem hiszem, hogy a rendszerváltást követő 13. évben attól félni kellene, ha ne adj' isten, most a törvénymódosítás során egy rosszul sikeredő vagy félresikeredő törvényt hoz a parlament, és még Strasbourgba is eljut ez a törvény, és azt mondják , hogy ez nem jó, hogy ezen a törvényen ne tudjunk esetleg konszenzussal változtatni. De még a gyakorlat és az elmélet, hangsúlyozom, nagyon messze áll egymástól. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta Fodor képviselőtársam is azt, hogy majd valaki, valamelyik labdarúgócsapat tulajdonosa vagy sportvezetői kiállnak egy 56 ezres tömeg elé, amikor gyűlöletre buzdítanak és ordítanak, és majd megpróbálják vagy meg tudják győzni azokat az embereket arról, hogy esetleg változtassanak a nézeteiken, és gondolják meg, h ogy történetesen egy labdarúgómeccsen miket kiabálnak és miket ordibálnak. Én úgy gondolom, hogy ha mi, politikusok itt a Házban példát mutatnánk, nem ilyen erkölcsök uralkodnának időnként, és nem engednénk meg olyan hangnemet egymással szemben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , mint amit megengedünk, és erre példa is van, akkor talán példát tudnánk mutatni ebben.
